Szenteste a szeretet a legfőbb ajándék a nagycsaládosoknál

A terápiás kutyák mellett kézműveskedés, zongora-előadás, valamint közös éneklés is színesítette a programot.

Gyerekzsivallyal telt meg a Szandaszőlősi Művelődési Ház színházterme a minap. A szolnoki Nagycsaládosok Egyesülete ugyanis itt tartotta karácsonyi évzáró ünnepségét. A pletykafalui közösség által felajánlott cipősdoboz-adományok kiosztása mellett a szórakozásé volt a főszerep.

– Szép számmal jöttek el a tagcsaládjaink idén. Külön öröm, hogy a kisgyerekesek közül is egyre többen jelentkeztek hozzánk és részt is vesznek a programjainkon – mondta Versegi Mónika, a szolnoki Nagycsaládosok Egyesületének vezetője, hozzátéve, most több mint hatvanan ünnepeltek együtt.

A délelőtt folyamán a kecskeméti Kutyával egy mosolyért Alapítvány terápiás kutyusaival ismerkedhettek a gyerekek, kipróbálva a trükköket. A nagycsaládban élő gyermekek hozzászoktak a társasághoz, így pillanatok alatt barátságok szövődtek. És míg a gyerekek játszottak, a szülők tapasztalatot cseréltek arról, hogy a karácsonyi készülődés során kinél milyen praktikák váltak be.

Számos ünnepi hagyomány közül választhatunk, követve szüleink példáját vagy újragondolva az ünnepi előkészületeket. Közös fadíszítés, bejgli, esetleg mézeskalácssütés mind-mind a programok között szerepelhet.

Az ajándékok vásárlása és csomagolása, a díszdobozok elrejtése nem is olyan könnyű feladat, ha az embert folyamatosan kíváncsi szemek figyelik. A három kisgyermeket nevelő Méri család évek óta sült cukros diót sütnek, melynek illata belengi a házat.

– A karácsony előtti néhány napban ünnepi hangulatú zenéket hallgatunk, de még mesékből is igyekszünk olyanokat választani, a házunk feldíszítésére idén kevés idő jutott – mesélte Mériné Geschitz Rita. Kiemelte, az advent időszaka alatt minden este meggyújtják a gyertyákat.

– Fontosnak tartom, hogy a gyerekek is érezzék, a karácsony egy különleges családi ünnep és bár nálunk a karácsonyfát és az ajándékokat a Jézuska hozza, a nagyszülőknek és a rokonoknak mindig készítünk valami meglepetést. A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, hogy a feldíszített fa hogyan kerül a nappalinkba – mondta mosolyogva Rita, rámutatva, hogy az ünnepek alatt a nagyszülőket is meglátogatják.

– A gyerekekkel közösen készítettünk adventi naptárat, amiben a kis apróságok elrejtése mellett üzentek is egymásnak a csemeték, de még kincskereső térképet is rejtett néhány ablak – ezt már Kerekes Tímea fogalmazta meg, amikor a karácsonyi időszakról kérdeztük. Elmondta, a szerencse az, hogy a huszonnégy picike tárolót igazságosan el lehetett osztani a három gyerek között, ami talán az első lépés a nyugodt ünnephez.

– Mi szenteste állítunk fát. Reggel kibontjuk és együtt feldíszítjük. Szerintem nem kell különleges ebéd az ünnepi hangulathoz, inkább olyat szoktam kitalálni, ami gyorsan készen van, így nem kell a konyhában tölteni az egész napot. Már-már hagyomány, hogy kisgyermekeinkkel délután a Jézuska keresésére indulunk. Immár komolyan kidolgozott stratégiával, hogy merről menjünk, nehogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is kicselezzen minket. Persze nekünk szülőknek pont ez a cél – részletezte az anyuka.

Ahány ház, annyi szokás. Dósáéknál a felnőtt gyerekeket várják haza az ünnepekre. Családjukban a karácsonyra való készülődés advent első vasárnapján kezdődik meg.

– Az adventi koszorút együtt szoktuk elkészíteni és díszíteni fenyőágakkal, termésekkel, a hagyományoknak megfelelő három lila és egy rózsaszín gyertyával. Azon túl, hogy a koszorú díszíti a lakást, egyben a várakozást is jelképezi számunkra. Minden adventi vasárnap, ebédidőben meggyújtjuk a gyertyákat – előre megbeszélve, hogy ki következik –, majd elénekelünk egy adventi dalt. Mindnyájan fontosnak tartjuk azt, hogy lelkiekben is készüljünk az ünnepre.

– A karácsonyi menüt közösen találjuk ki, de aszalt gyümölccsel töltött hús, rántott hal, mézeskalács és bejgli mindig kerül az asztalra. A bevásárlást nálunk a családfő végzi, a takarítást elosztjuk, de a mézeskalácssütést és díszítést a lányaink szokták csinálni. Olyan szépek lesznek a sütemények, hogy többségét nem is esszük meg, hanem elajándékozzuk azokat – avatott be a családi hagyományaikba Dósáné Zana Tünde.

Tovább vihetik a hagyományt

– Szentestén sötétedéskor felkapcsoljuk az égőket a karácsonyfán, majd a hagyományokat megtartva megszólal a kis csengő, ami azt jelképezi, hogy megjött a Jézuska. A fából készült Betlehem mécsesének fényénél közösen elénekeljük a Mennyből az angyal és a Dicsőség kezdetű dalt. Lányaink kisiskolás korukban hangszeres előadással is kedveskedtek nekünk, amely mindig kedves emlék marad számunkra. Az ajándékok kiosztása után elmondjuk a jókívánságainkat, felidézzük a régi emlékeket, emlékezünk azokra, akik már nincsenek köztünk – részletezte Tünde, aki elmesélte, hogy felnőtt gyermekei is megfogalmazták a napokban, az jelenti a legtöbbet nekik, hogy karácsonykor együtt vannak és meghitten ünnepelnek. A szülők reményei szerint a hagyományokat majd saját családjaikba is továbbviszik.