Sorsára vár az egykori megyei főispán, Roffi Borbély György szobra

Pogány Gábor Benő szobrászművész tájékoztatása szerint így bukkantak Roffi Borbély Györgynek, a vármegye egykori jeles főispánja háború után eltűnt szobrának darabjaira is.

– Az eredetileg életnagyságú szobrot, melynek mészkő talapzata és fej, illetve lábak nélküli cararrai márvány törzse került elő a művésztelepen, Tiszaroffon, a községháza melletti ligetben állították fel 1942-ben. Modelljének, a néhai főispánnak megbecsülését az is mutatja, hogy az emlékmű avatását a kormányzó és Kállay Miklós miniszterelnök is megtisztelte jelenlétével. Alkotója, Borbereki-Kovács Zoltán, a kor kiemelkedő művésze volt – mutatja be röviden az időközben megtalált műalkotást a szobrászművész.

– Hogyan került végül ennyire megviselt állapotban a művésztelep földjébe?

– A kálváriája már avatását követően néhány évvel, még a háború alatt elkezdődött. Az akkori zűrzavaros időkben egy szélsőséges csoport ledöntötte, majd romjai negyven évig a helyi temetőben hevertek. Nem népharag pusztította el, ahogy állították, amit a helybéli tanácselnök 1985-ös kezdeményezése is bizonyít. A település vezetője akkor levélben ajánlotta fel a szobrot a szolnoki Damjanich János Múzeumnak, mivel tartott a teljes megsemmisülésétől. Annyit tudni, hogy a szobormaradványok valóban Szolnokra kerültek, de idővel már azt is elfelejtették, hogy hol lehetnek valójában.

– Hogyan került végül mégis napvilágra az alkotás?

– 2017-ben lett meg, amikor a művésztelep tervezett felújítása miatt elkezdték kitakarítani az ottani bozótost. A műtermek mögött hevert félig a földbe süppedve, és addigra teljesen elfedte a burjánzó növényzet. Akkor derült ki, hogy a feje hiányzik, és a gyönyörűen megmunkált márvány testet a mészkő talapzattal összekötő részt is elemésztette az idő. Mint korábban említettem, az alkotóját, Borbereki-Kovács Zoltánt valószínűleg baráti kapcsolat fűzhette a főispánhoz, mert neki nem ismert másik márvány szobra. Csak az ő esetében tett kivételt. Egyébként a művészt is sújtotta a történelem, nem csak a művét, mert bár Szolnokon nyugszik, de neki Dél-Afrikáig kellett menekülnie a háború után…

– Miután megkerült, mi lesz a várható sorsa Roffi Borbély György szobrának?

– Tiszaroffon örültek a hírnek, ahogy mi is, mert neves művész kiváló munkája, de ez még nyitott kérdés. Többféle jövője lehet. Az egyik, hogy a sérült részeket pótolva újra felállítják valahol. Vagy Roffon, vagy Szolnokon. A másik, hogy megtisztítva jelenlegi állapotában kőtárba kerül a történelem emlékeként. Szolnokon eddig nem volt olyan kőtár, ahova más városokhoz hasonlóan összegyűjtsék a múlt töredékesen megmaradt kőemlékeit. A művésztelepi ásatások eredményeként most reményünk van arra, hogy mi is csináljunk egyet, így akár ott is helye lehet ennek a szép alkotásnak.

Az „Alföld fellendülésének apostolaként” emlegették

Roffi Borbély György 1875-ben született Tiszaroffon. A család nevezetes őse Borbély Balázs végvári vitéz, Thököly, majd Rákóczi katonája volt, aki 1703-ban Szolnokot elfoglalta a császáriaktól. Borbély György 1897-ben kezdte meg a főispáni székig ívelő vármegyei szolgálatát. Közben egy ideig országgyűlési képviselőként, illetve felsőházi tagként is ténykedett. A világháború alatt a hadigondozásban tűnt ki, a tanácsköztársaság alatt bebörtönözték, utána román fogságot is szenvedett.

Főispánként megszervezte az anya- és csecsemővédelmet, sokat tett a vízi közlekedés fellendítése, a Vöröskereszt tevékenységének segítése érdekében. Kimagasló érdemei voltak a megyeszékhelyet a Tisza-vidéki gabonakereskedelem fővárosává tevő tárház építésében. A maga korában az „Alföld gazdasági fellendülésének apostolaként” is emlegették. Hatvanhat éves korában Budapesten bekövetkezett halálakor a Parlament mindkét háza jegyzőkönyvben örökítette meg emlékét.