Kémkedett, vagy csupán áldozat volt a tiszabői táncosnő?

Egy, a megyei levéltárban található dosszié szerint, melyre Bojtos Gábor főlevéltáros hívta fel a figyelmet nálunk is volt hasonló história. Hősnője, a tiszabői származású Dolly Hopkins, más néven Pretsch Erzsébet is kémkedés vádja miatt fejezte be idő előtt földi pályafutását.

A szibériai Mariinsk kényszermunka-táborából hazatért magyarok emlékei között maradt ránk egy fiatal, feltűnően szép magyar nő képe. Mindenki szerette a táborban, s ottani fellépései mellett, amikor hajába piros-fehér-zöld szalagot kötve csárdást táncolt a foglyoknak, karácsony estéjén a férfi és női tábort elválasztó kerítésnél szaloncukorral és pogácsával kínálta honfitársait. A foglyok vele együtt dúdolgatták a Mennyből az angyal otthonukra emlékeztető sorait. Ez a műsor volt az utolsó állomása egy szép táncosnő ígéretesen induló, de tragikusan végződő történetének.

Pretsch Erzsébet karrierje, ahogy Bojtos Gábor összefoglalta számunkra, Budapestről indult, de szülei, Mathuny Alojzia és Pretsch Vilmos eredetileg Tiszabőről költöztek a fővárosba. Lányuk szépsége és tánctudása már tizenhat éves korában feltűnést keltett, így a később a budapesti Kamara Varietét üzemeltető Skuts Béla szervezésében hamarosan Nyugat-Európában turnézott. Hazatérése után ő lett a Kamara Varieté sztárja, akiről így áradozott a korabeli sajtó: „…az új műsor középpontjában az eddigi receptnek megfelelően ezúttal is a pálmatestű Dolly Hopkins áll. Táncaival, megjelenésével, kosztümjeinek rafinériájával ő a műsor főmágnese és fődeleje. Táncai mélyről jövő átélést, a tánc leglelkével való eggyé olvadást idéznek”.

Dolly Hopkins a háború alatt már a Fővárosi Operettszínházban is fellépett, ahol Kiss Manyival, Gombaszögi Ellával, Déri Sárival együtt szerepelt. Bulgáriai útja során 1942-ben ismerkedett meg a „szófiai dohánykirállyal”, Aram Takvoriannal, aki feleségül vette. Bulgáriával kapcsolatban bukkant fel először a kémkedés gyanúja vele kapcsolatban, s állítólag a házasságával járó bolgár állampolgárság mentette meg a kiutasítástól. Ebből mi az igazság, már nem tudni. Akkoriban sem volt ritka a házasság szép táncosnők és tehetős férfiak között, de valóban lehetett más is a háttérben.

Ujszászy István tábornoknak, Horthy kémfőnökének az ÁVÓ fogságában írt visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a magyar hírszerzés bel- és külföldön is széles kémelhárító és hírszerző hálózattal rendelkezett. A tábornok ügynöklistáján szerepelt egy másik mulató táncosnője is, tehát ebben a műfajban is voltak beépített emberek. Ez érthető, hiszen egy szórakozóhely, ahol sok ember megfordul, s könnyen megoldódik bárki nyelv, ideális terep a hírszerzés számára.

A történet folytatása is a gyanú mellett szól, ugyanis Pretsch Erzsébet 1944 végén, amikor Budapest körül bezárult a gyűrű elindult Nyugat felé, s útközben Pilisvörösváron egy német magánautóban fogták el az oroszok. Emellett egy négy évvel későbbi újságcikk, illetve levéltári iratok is kémtevékenysége mellett szólnak, csupán az a kérdés, hogy ezt kinek az érdekében tette. Ugyanis az 1945-ben hazahozatala érdekében írt kérvényben a németek elleni, míg 1948-ban a németek melletti tevékenységéről olvashatunk. Bár részben zsidó származása – apját a nyilasok ölték meg – az utóbbi ellen szól, a túlélés reményében ez sem zárható ki.

Anyja a háború után a magyar külügyminisztérium segítségét kérte lánya Szibériából történő hazahozatala érdekében, amihez egy, a németellenes magyar ellenállási mozgalom Zákonyi Sándor és Ferenczy József által aláírt igazolását is mellékelte. Ebben az állt, hogy Dolly Hopkins 1943 óta állt velük összeköttetésben azzal a feladattal, hogy német tisztektől információkat szerezzen a baloldaliak és a faji üldözöttek ellen tervezett intézkedésekről.

Bár anyja minden követ megmozgatott leánya hazahozatala érdekében, nem járt sikerrel. A magyar külügyminisztérium ugyan kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól az ügy kivizsgálását, de 1946. május 2-án ez a máig fennmaradt megjegyzés került Dolly Hopkina, más néven Pretsch Erzsébet aktájára: „Sebestyén Követ Úr utasítása szerint az ügy nem alkalmas arra, hogy abban interveniáljunk.”

Pretsch Erzsébetet 1945 májusában tíz év javító-kényszermunkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte a 46. hadsereg hadbírósága, melyet már nem töltött le. Az egykor Európa-szerte ünnepelt gyönyörű táncosnő földi maradványait 1952. október 9-én, harmincévesen fogadta magába Szibéria fagyos földje. Talán soha nem fog kiderülni, hogy kém volt-e valójában, s ha igen, kinek az érdekében. Ahogy azóta Mata Hari, igazi nevén Margarete Zelle esetében is valószínűsíthető, hogy valójában nem volt több egy, a történelem malmába került balszerencsés asszonynál, ennek feltételezését nem tagadhatjuk meg teljesen Dolly Hopkinstól sem.