Autóroncsokat varázsolt újjá a törökszentmiklósi Molnár László

– Bár nagyszüleim és szüleim eredetileg törökszentmiklósiak voltak, a gyermekkoromat két bátyámmal együtt Kengyelen töltöttem. Annak idején ugyanis a szüleimnek a megélhetés miatt oda kellett költözniük – emlékezik vissza a kezdetekre Molnár László lakatosmester. Családjában nem volt egyedülálló ez a szakma, egyik testvére és unokabátyja is ezt választotta. Amikor a nyolc általánost befejezte, Budapesten szerezte meg a lakatos szakmunkás bizonyítványt, majd Szolnokon helyezkedett el, és a gyökerekhez tért vissza Törökszentmiklósra. 1969-ben tette le a mestervizsgát, addigra már tapasztalt szakember volt.

– Nem tarthattam tanulókat, csak mesterlevéllel. Szolnokon végeztem el a képzést, ami elméleti és gyakorlati részből állt – meséli. A vizsga sikeres volt, így ötven évvel ezelőtt kezébe vehette a mesterlevelet. Ezzel önálló kisiparosként kezdett dolgozni Törökszentmiklóson.

– Autókat javítottam. A balesetekben összetört gépjárműveket hozzám hozták. Abban az időben, vagyis a hetvenes években főleg Moszkvicsok szaladgáltak az utakon, a Zsiguli még akkoriban jött be. Ezekhez nem lehetett kapni szinte semmilyen alkatrészt, például küszöböt sem, mint ahogy most lehet cserélni. Majdnem hat évig dolgoztam kisiparosként, volt egy tanulóm is, aki három évig dolgozott nálam. Ezután egy vállalatnál helyezkedtem el, ahol öt évet töltöttem. 1981-től elkezdtem oktatni a törökszentmiklósi Lábassy János Szakközépiskolában. Húsz évig tanítottam ott.

Előtte azonban Túrkevén leérettségizett, majd a Műszaki Egyetem hat féléves képzését is elvégezte, ugyanis felsőfokú végzettség kellett ahhoz, hogy taníthasson.

– Mindig képeztem magam. A fent említettek mellett időközben megszereztem a targoncavezetői, a művezetői, valamint a daruvezetői képesítéseket is. Nem használtam ezeket, de az egyik korábbi munkahelyemen azért jött jól a targoncavezetői, mert én javítottam a targoncákat is – meséli mosolyogva a lakatosmester, aki mindeközben még családot is alapított. Megházasodott, egy lánya és egy fia született, akik szintén felsőfokú végzettséget szereztek. Lánya két unokával, szintén egy fiúval és egy kislánnyal ajándékozta meg. Neje időközben elhunyt, a gyerekek pedig messze kerültek. Bár betegsége miatt három éve már nem barkácsol, mai napig szívesen emlékszik vissza a sok-sok munkával töltött, dolgos évre.

Két kocsiból épített egy harmadikat

Molnár László törökszentmiklósi lakatosmester munkája során a hatvanas évek végén a keleti blokkban készült autók­tól kezdve a modernebb, nyugati járművekkel is dolgozott.

– Amikor bejöttek a nyugati autók, eleinte voltak olyan mozzanatok, amelyekbe bele kellett tanulni, például a kárpit leszedésébe. Rá kellett jönni, mi hogyan működik. Nagy gondot nem jelentett, hamar beletanultam ebbe is. Volt olyan, hogy két roncsautóból egy újat készítettem. Körülöttem már mindenkinek volt új autója, csak nekem nem. Én mindig használt kocsit – volt, hogy totálkárosat – vettem, és megcsináltam. Amikor még önálló kisiparos voltam a hetvenes évek elején, akkor lett kötelező a műszaki vizsgáztatás. Került hozzám olyan autó – úgy emlékszem egy akkori Skoda –, amelyben deszka volt a talplemez. Ha levettük volna róla a karosszériát, úgy nézett volna ki, mint a Frédi és Béniben az a bizonyos lábbal hajthatós autó – idézte fel a megmosolyogtató emlékeket a lakatosmester.