Ruhadarabokból készít fejlesztőlabdákat Rezes Erzsébet

– Egyébként orosz–történelem szakos tanár vagyok, de az életem során a német nyelv is kiemelkedő szerephez jutott. Így már huszonnyolc éve tanítom – kezdi Erzsébet, akinek gondolatait igazán leköti az idegen nyelvek tanítása és szinten tartása. Ahogyan fogalmaz: az agya állandóan dolgozik.

– Ennek persze több oka is van. Egyrészt tökéletességre törekvő ember vagyok. Másrészt, amint azt egy egykori kedves tanárnőm mondta: „a nyelv kényes barát, ha elhanyagoljuk, hűtlenül elhagy minket.” Tehát gyakorolni kell! – teszi hozzá mosolyogva. Erzsébet gyakorlatias ember, kiváló feladatmegoldó készséggel. Elmeséli, hogy amikor gyermekei még kicsik voltak, az alvásidőket ő tanulással töltötte ki.

– Szavakat, kifejezéseket memorizáltam, és nagyon sok dalt megtanultam. Játékosan, dallamosan minden sokkal könnyebb, ezt a szemléletet a mai napig magam is alkalmazom a tanításban – mondja.

Erzsébet jelenleg a kunhegyesi Karcagi SzC Nagy László Gimnáziuma, Szakgim­náziuma, Szakközépiskolája és Kollégiumában tanít. Módszerei olyan diákok körében is népszerűek, aki egyébként hadilábon állnak az idegen nyelv tanulásával. A mindennapos, folyamatos készenlétből azonban valahogyan ki kell lépni. Az alkotás öröme és az elmélyült munka varrás formájában hozta el Erzsébet számára a kikapcsolódást.

– A gyermekeimet egészen kicsi koruktól rászoktattam, hogy egy évben egyszer szelektáljunk. Amit hosszú ideje nem használnak, arra bizonyosan nincs szükségük. Játékok, ruhaneműk egyéb holmik, szép kupacok gyűltek össze mindig. Viszont egyszer csak jött az ötlet, hogy a régi ruhadarabokat valahogyan gondoljam újra.

Eleinte a családnak készültek belőlük az alkotások, mikor, mire volt szükség. Azután híre ment a dolognak, és olyan is megesett, hogy a házból kilépve ott várt rám egy szatyor kiselejtezett ruha, amit valaki alapanyag gyanánt hozott nekem – idézi fel.Hamar megszerette új hobbiját, jó néhány diákjának is a maga által varrott ajándékokkal kedveskedett.

– A koronavírus miatti kijárási korlátozás alatt nagyon kézenfekvőnek tűnt, hogy mivel üssem el a hirtelen felszabadult időt. Egyébként az interneten keresztül tartottam órákat, magánórákat, és persze a labdáknak is akadt hely a napi feladatok között – avat be. Erzsébet elárulja, a minden napra egy labda ötletet azonnal tettek követték. Persze nem mindig egyforma az ember kedve, azért ő kitartóan gyártotta a kedves játékokat.

– Hat- vagy hét centiméteres szélekkel készültek. Amikor nagyon belelendültem, egy este alatt kettővel is végeztem. Ha lassabban ment a dolog, egy egész napig készült egyetlen darab – részletezi. A változatos alapanyagú labdákat vágható szivaccsal tömte ki, a kedves kis holmi pedig negyven fokon mosható is.

– Szeretném olyan intézményeknek felajánlani, ahol gyermekek fejlesztésével foglalkoznak. Így a megyei pedagógiai szakszolgálat fegyverneki telephelyénél is érdeklődtem, elfogadnak-e tíz labdát. Szerencsére örömmel mondtak igent, így a napokban elvittem nekik. A játékokat Szabó Ildikó tagintézmény-igazgatóhelyettes, telephelyvezető vette át.

Három nyelvet beszél, spanyolul tanul

Rezes Erzsébet saját bevallása szerint imádja az orosz nyelvet, amit egy kedves gyermekkori tanára szerettetett meg vele. Később a némettel hasonlóan járt, és innentől kezdve már nem volt megállás.

– Az olaszt szintén beszélem, az otthonlét másik pozitív hozadékaként pedig vasárnaponként spanyolul tanulok. Kedvelem a tanulásban, az újdonságban rejlő kihívásokat, mindig igyekszem fejlődni!