Fahidat építtetett a Körösön a kunszentieknek a nádor

Ezt pedig az tette szükségessé, hogy a nagy francia hadvezér és császár, Napóleon hatalmas haderejével éppen a Habsburg birodalmat vette célba. Miután Kunszentmártonnál a nádor és kísérete átkeltek a Körösön, a következő napokat a többi nagykun városban töltötték (Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunhegyes és Kunmadaras), ahol ünnepélyesen fogadták a főherceget.

A nádor megyénkben történt látogatásairól részletesen írt Cseh Géza: Mire emlékeztetnek a jászkunsági nádoroszlopok című tanulmányában. József nádor ugyanis 1797-ben a Jászságon át utazott Sáros vármegyébe, 1805-ben pedig valamennyi nagykunsági települést érintve Máramarosba ment. Mind a jászok, mind a nagykunok pompás fogadtatásban részesítették.

Az utóbbiak településenként száz lovas bandériumot állítottak ki, akik előtt két lovas legény nyargalt, a nádor érkezését pedig ostorcsattogtatással előre jelezték. A bandériumok minden egyes mezőváros határánál váltották egymást. A nagykun települések díszebédekkel, alkalmi latin és magyar nyelvű versekkel, zenével, mozsarak durrogtatásával és szakadatlan „Vivát!” (éljen) kiáltásokkal köszöntötték a neves vendéget. Karcagon a nádor vacsorán és a tiszteletére rendezett népünnepélyen vett részt. A látogatás emlékét Jászberényben és Karcagon márványoszlopok felállításával örökítették meg. Ezek közül a berényi ma is látható!

A nádor utazásáról Dósa Antal levéltárnok krónikaszerű leírást készített. De a látogatás emlékét megőrizték az egykori Jászkun Kerületek jegyzőkönyvei is. Az talán kevésbé ismert, hogy az 1805-ös vizitnek volt még egy eredménye, amelynek kései utóda ma is látható a Körösön. A főherceg átkelt a Kunszentmártonnál lévő réven is, ahol meghatotta a tiszteletére rendezett „vízi bemutató”. A pillanat hatására nem tudta megállni és megsúgta a kíséretében lévő helyi elöljáróknak, hogy már intézkedett a híd megépítése ügyében.

A település átkelőhelyének első említése 1469-ből származik. A rév viszont nem működött a téli hónapokban, ezért kérték már 1785-től állandó, stabil átkelő létesítését. Az első tervek szerint kőhidat akartak építeni, melynek nagyon magasak lettek volna a költségei. A pénz hiánya miatt a tervet később fahídra módosították. A kivitelezéshez kérték a nádor segítségét. A főherceg ígéretét be is tartotta, mert alig egy év múlva már fahídon kelhettek át Kunszentmárton és a környék lakosai. Ezzel Kunszentmártonnál egy nagy múltú rév története befejeződött, átadva helyét a hídnak. Jelentősége azonban a vidék közlekedéstörténetében épp olyan fontos, mint a Tiszán lévő Varsányi, vagy a Cibakházánál egykor működött rév.

Hogyan zajlott le a „vízi bemutató”? Erről a folyami karneválról beszéljenek a korabeli jegyzőkönyvek:

„…Az alatt a hintók a kompban bevezettettek, által huzattatása alkalmatosságával nagy meg elégedéssel méltóztatott nézni Ő Királyi Herczegsége egyik oldaliul ti. a kompon felüli a keczéseket a kik vagy 30 tsolnakokkal szép egyenes sorban az egész Köröst el fogván szép rendben ereszkedtek le a víz mentén, és hállójokat fel huzogattván a fogott szép nagy halakat feltartva rántogatták, és sok vivát kiáltások között mint egy jelentették, melly szerentsésse tészen mindeneket Ő Felségének boldog jelenléte, más oldalrul ugy mint alóli a kompon voltak két tsolnakban 12 úszók, alul a víz közepén kiugrándozván a tsolnakból minden féle mesterséges úszás modgyait el követték, nevezetesen kettő közülök a partról egy egy lóval be szöktettvén a vízben a lónak serényén és farkán tartózkodván úsztak által a Körösön…”

Nos, a franciákat végül nem sikerült legyőzni, József nádor körútja mégis sikeres volt a jászkunoknál.