Hawaii mestertől tanulta a masszázst a mezőtúri Pabar Krisztina

– Úgy tudom, hagyományosnak nevezhető úton indult el, érettségi után a felsőoktatásban folytatta tanulmányait, diplomát szerzett. Majd munkát vállalt, ám mégsem találta a helyét. Milyen élmény hatására gondolta azt, hogy változtatnia kell?

– A mezőtúri Teleki gimnáziumba jártam, majd Győrött végeztem művelődés szakon. Később egy multinál helyezkedtem el. Remek volt tapasztalatszerzésnek, de éreztem, nem ez az én utam. A masszázs pedig valójában mindig jelen volt az életemben. Már tinikoromban is szívesen masszíroztam a családtagokat, barátokat. Érdekes, hogy ez egy időre feledésbe merült. Azután, ahogyan az lenni szokott, egy véletlen hozta az áttörést. Az egyik barátnőmön keresztül eljutottam egy talpmasszás-tanfolyamra, majd egy svédre is. Amolyan tesztféle volt ez számomra, hogy bizonyosságot nyerjen, tényleg szívvel-lélekkel tudnám csinálni, főleg egy idegen embernek.

– Nehéz feloldani az ezzel kapcsolatos ellenérzéseket?

– Akiben ellenérzés van, az nem masszíroz. Sokak számára útközben derül ki, hogy mégsem képesek rá. Megérinteni egy vadidegent erősen bizalmi dolog mindkét fél számára. Mindemellett megköveteli, hogy az ember teljesen félretegye az ítélkezést, véleményformálást. Azt hiszem, ez nem tanulható, inkább képesség. Persze a jó értelemben vett kémia és szimpátia sokat segít. Szerencsés vagyok, mert bennem is megvan ez a bizonyos adottság.

– Ezzel a bizonyossággal hogyan folytatódott a tanulás, az útkeresés?

– A tanfolyamok megmutatták, hogy igen, akkor ezt szeretném csinálni, de ez még csak az elhatározás volt. Egy barátnőm javasolta a Lomi Lomit, hiszen ez egy igen különleges módszer, könnyebben tudnék érvényesülni általa. Még itthon sikerült elsajátítanom az alapokat Witold Kucharczyktól, akinek a neve már igen ismert lomis körökben. Hálás voltam minden ismeretért, de még inkább elmélyedtem volna ebben a világban, szinte szomjaztam a tudást. Ezért Londonba mentem munkát vállalni, hogy elegendő pénzt gyűjthessek egy hawaii útra – ott él ugyanis a módszer egyik elismert oktatója, mondhatni mestere. Amekkora kaland volt, annyira érlelt, és fejlődtem is általa. Egy kasmírboltban dolgoztam eladóként, rengeteget tanultam a két hölgytől, akik az üzletet vezették. Közben folyamatosan gyakoroltam a masszázst, készültem, hogy újabb szintet lépjek.

– Jött egy pillanat, és minden adott volt, hogy Hawaiira menjen. Kihez vezetett hát az útja?

– Egy csoporttal együtt mentem a Big Island-re, ahol egy bizonyos Aunty Maile Napoleon fogadta az embereket, a legnagyobb derűvel és kedvességgel. Hozzá fogható hölggyel még nem találkoztam korábban. Idős kora ellenére a szeméből olyan gyermeki tisztaság sugárzik, ami egyszerűen irigylésre méltó. Hihetetlen energiák lengik körül, jó a közelében lenni. Néhány hetet töltöttem kint, bejártuk a sziget szent helyeit, ő pedig mesélt és tanított bennünket. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, bátorkodom őt a harmadik nagymamámnak hívni, bár tény, hogy sokakat zár könnyen a szívébe. Mégis remek érzés, hogy én is közöttük vagyok. A lomit ő maga egyébként a nagymamájától tanulta, és egész életében ezzel foglalkozott. Mindenkitől kérte, hogy használják, alkalmazzák a fogásait, de ne tanítsák. Majd egyszer nekem azt mondta, én taníthatom is. Az egyik legerősebb visszaigazolás volt ez számomra. Egyre inkább vágytam egy saját szalonra.

– Elmagyarázná, hogy tulajdonképpen mi is a Lomi Lomi?

– Valójában a test, lélek és szellem egységéről, harmóniájáról szól. Illetve arról, hogyha valamilyen fizikai tünetünk van, ahhoz minden bizonnyal lelki probléma is társul. Manapság nagyon jellemző, hogy az egység nem teljes, valamelyik része mindig „sántít.” Rohanunk, dolgozunk, és közben nem adunk időt magunknak a valódi, minőségi feltöltődésre. A Lomi Lomi ezt igyekszik elősegíteni az érintések, a masszírozás különböző módjaival. Általában másfél óra hossza egy kezelés, aminek az első és legfontosabb része, hogy kikapcsoljam a vendéget. Remekül lenyugtatható az agy például, ha két teljesen távoli ponton érintem meg a testet. Sok az alkarral végzett mozdulat és a finom érintés.

– Az is érdekes tapasztalás volt számomra, mennyire jól tud esni az embereknek egy simítás. És persze egy-egy beszélgetés, hiszen ez is része a folyamatnak. Egyébként nehéz összefoglalni a lomi filozófiáját. Ráadásul nyitottság kell ahhoz, hogy valaki elfogadja a mögötte rejtőző spirituális lényeget. De ezt persze soha nem szoktam ráerőltetni senkire. Valahogy mindig megtalálnak azok az emberek, akiknek mindenestül van szükségük a Lomi Lomira.

– Végül teljesült az álma, már öt éve Budapesten fogadja a vendégeit. Akadnak közöttük látogatók a szülővárosából is?

– Teljesült, előtte azért még megcsináltam egy sportmasszőri képzést is, hogy teljes legyen a szakmai háttér. Túriakkal időnként összesodor az élet, de néha csak véletlenül jövünk rá, hogy ez a helyzet. Volt például egy fiatal nő, akivel igen jó kedélyű beszélgetésbe bonyolódtunk, szóba került a disznóvágás és a sült vér is. Kiderült, mindketten megyebeliek, ráadásul túriak vagyunk! Hovatovább két szomszédos lépcsőházban éltünk! Ám ő tíz évvel fiatalabb nálam, így kerülhettük el egymást. Persze csak egy időre, hiszen a lomin keresztül megismerkedtünk. Hát így működik ez…