2020.10.03. 11:30
A magyar sport egyik legendájára emlékeztek Jászberényben
– A Jászság sok híres embert, köztük művészt, tudóst és sportolót adott az országnak. Ilyen volt Gerevich Aladár is – mondta Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója a Belvárosi esték sorozat legutóbbi rendezvényén. Ezúttal a hétszeres olimpiai bajnok kardvívó születésének száztizedik évfordulója adta az előadás aktualitását.
Fotó: Gémesi Balázs
Korabeli újságcikkek, régi fényképek alapján Metykó Béla helytörténeti kutató idézte fel a sportoló életútját. A megemlékezésen nemcsak a kardvívó sikereit helyezte középpontba, hanem számos érdekes történetet megosztott a Gerevich családról is.
Elmondta, az olimpikon édesapja, idősebb Gerevich Aladár – aki egyébként maga szintén vívómester volt – katonatisztként került Jászberénybe, a huszárlaktanyába. Szolnokon pedig vívóiskolát működtetett. Időközben megnősült, 1910-ben megszületett Aladár. A család később az iskolával együtt Miskolcra költözött, ahol 1925-ben Aladár vívni kezdett. Első tanítómestere édesapja volt – tudtuk meg Metykó Béla előadásából.
Meghatározó volt életében nagybátyja, Gerevich Tibor, aki korának híres művészettörténésze, egyetemi tanára volt. Szárnyai alá vette a fiatal sportolót és szponzorálta. Igazi fordulópontot jelentett, amikor Gerevich Aladár a világhírű Italo Santelli vívómester iskolájába került. Aztán 1928-ban országos juniorversenyt nyert. Élete első olimpiai versenyén, 1932-ben Los Angelesben csapatban nyert aranyérmet.
Előadás Gerevich Aladárról
A sikertörténet folytatódott: hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszer volt világ-, harmincnégyszer magyar bajnok. Tudását vívómesterként adta át tanítványainak. 1991-ben halt meg, egy évvel később Jászberény díszpolgári címmel emlékezett a legendára. Nevét a városban utca, emléktábla őrzi.
