Festményein örökítette meg különleges élményeit a szolnoki festőnő

– Igazi varázslat! Szavakkal leírhatatlan az a különleges érzés, ami magával ragadott ezeken a helyeken. Sziklák, melyek egykor lakásokként is funkcionáltak, egész városok húzódtak a föld alatt, a sziklákban. Ez olyan mértékben megérintett, hogy szinte állandóan a hatása alatt vagyok – foglalja össze Andrásiné Pocsalyi Julianna legújabb festménykiállításának témáját. A szolnoki alkotó akril- és olajfestményeket mutat be a Verseghy Ferenc Könyvtárban, a tárlat az intézmény újranyitásától lesz újra látogatható.

– Amikor Jordániában jártam, annyira megérintettek az ott látottak, hogy szinte már hazafelé úton tervezgettem az alkotásokat. A képeket akkor viszonylag rövid idő alatt elkészítettem, de természetesen vannak olyan alkotások, melyek hosszabb időt vesznek igénybe. Ez attól is függ, hogy a munkám „mennyire teszi lehetővé”, hogy alkossak – meséli Julianna, aki „civilben” lakberendező, de a művészetben sem a festészet az egyetlen ág, melyben csodás alkotásokat készít.

– Selyemfestéssel és tűzzománcok készítésével is foglalkozom. S igazából, ha választanom kellene a három művészeti ág, stílus között, akkor bajban lennék, mert mindegyik nagyon közel áll a szívemhez. Ha kevesebb időm van, akkor bevonulok a kis műhelyembe és festek. Ha több időm van alkotni, akkor tűzzománcozom, olykor megrendelésre, olykor pedig saját ötlet alapján, amihez éppen kedvem van.

– A tűzzománc medálokat, képeket, tapasztalataim szerint, nagyon kedvelik az emberek, így ezeket is szívesen készítem. Nyaranta alkotótáborokban is részt veszek, ahol neves alkotóktól tanulhatok. Igazából állandóan dolgozom valamin, mert számomra az a kiteljesedés, amikor olyat alkotok, amivel másoknak örömet okozhatok – mondja el érzéseit a tevékenységeivel kapcsolatban.

– Örülök, hogy rátaláltam minderre, hogy megtaláltam az utat, melyen járok. Az alkotás öröme számomra a boldogság – teszi hozzá a művésznő.

Andrásiné Pocsalyi Julianna márpedig szinte állandóan alkot. Ahogy mondja, keveset alszik, mert inkább alkotásra fordítja az idejét.

– Még így is kevés az idő. Szoktam mondani, hogy két élet is kevés lenne arra, hogy mindenféle technikát kipróbáljak, nagyon sokféle módon lehet játszani az anyagokkal, a színekkel, s én minél több mindent szeretnék ezekből megvalósítani – mondja Julianna, aki mindemellett feleség és családanya is. Igaz, gyermekei már felnőttek, de azért a törődést így is igénylik. Az édesanya örömére bennük is van érdeklődés a művészetek iránt.

– Művészeti iskolába jártak, közel áll hozzájuk az alkotás, egyelőre leginkább a munkájukban mutatkozik meg mindez, de azért már a művészetben is kipróbálták magukat. Nem is eredménytelenül – meséli büszkén az édesanya.

Gyakran járt a milánói szakvásárokon is

Andrásiné Pocsalyi Julianna tulajdonképpen munkája révén került kapcsolatba a művészetekkel.

– Több mint huszonöt esztendővel ezelőtt kezdtem a lakberendezéssel foglalkozni. A férjem építő mérnök, amikor ő este, éjjel is dolgozott, olykor én is fennmaradtam szolidaritásból. Megragadott az a téma, az építészet, a lakberendezés. Az utóbbi téren képeztem magam, s kezdtem el dolgozni a szakmában. A tervezések során néha előfordult, hogy egy jobban tetszőt elkészítettem akvarell képként is, tulajdonképpen innen indult a festői tevékenységem – mesél a kezdetekről Julianna.

A szolnoki hölgy munkája kapcsán sokszor járt Milánóban bútorszakvásárokon, az Országos Lakberendezők Szövetségével – melynek Julianna is tagja – az ottani trendeket „hazahozzák”, s itthon a Construma kiállításon mutatják be azokat. Számos nagy megrendelésen dolgozott már az évek során, ahogy mondja, nagyon szereti ezeket a feladatokat, de szívesen rendez be kicsi, hétköznapi otthonokat is.

– Számomra egy kisebb megrendelés ugyanolyan fontos, mint akár egy nemzetközi terv elkészítése – hangsúlyozza.