Madárházat készített udvarára a cibakházi Lakatos Roland

Lakatos Roland közel két évtizede hódol a szórakoztatóiparnak és az állatvilágnak. A húszas éveiben leginkább hüllőkkel foglalkozott, és bár az utóbbi időben az előírások megnehezítették a tartásukat, mégis gondoz egy boát, hiszen úgy érzi, kígyó nélkül nem maradhat.

– Nyolc éve van nálunk, igazán hozzánk nőtt. A különböző állatbemutatókon nagyon szeretik a gyerekek – mesélte, kitérve arra, hogy most a madarak kerültek előtérbe, legyen szó egzotikus vagy akár őshonos fajtákról.

– Régi vágyam volt, hogy legyen az udvaromban egy fából készült madárház, építettem is egyet. Először pávák kerültek ide, tavasztól egészen őszig tárogatnak, van hófehér, indiai és foltos is. Ilyen szép állatot csak Isten teremthet – vélekedett Roland, aki varjakat is tart, szinte totemállatként tekint rájuk.

– Közel áll hozzám a lelkületük. Az őszi képből kihagyhatatlanok. Mesebeli, amikor az ágas-bogas erdős részeken fészkelnek a hatalmas kolóniák. Magyarországon nem tarthatóak, a nálam lévő példányok mentett állatok – szögezte le.

– Kiskunmajsa mellett több ezer fészek van – mesélte a cibakházi férfi.

– Minden tavasszal elmegyek, kiélem a szenvedélyem, hogy halljam a hangjukat. Az út mentén látható, ahogy szelektál a természet és kipotyognak a fiókák, azokat szedtem össze először 2016-ban, de sajnos minden igyekezetem ellenére sem maradtak meg. A következő évben is így jártam. Majd körvonalazódni látszott a probléma. A varjak ugyanis fészekrakó és -hagyó állatok. Így minden tudásomat összegyűjtve építettem egy új madárházat, 2018-ban öt fiókát is hoztam, azok közül, melyeket halálra ítélt a természet.

Mamavarjúként egy cipős dobozba készített fészket Roland, amit a madárház belsejébe függesztett. Míg kicsik voltak, állandóan nyitották a csőrüket, áprilisra be is tollasodtak és lejöttek a földre. Amikor ott is elkezdtek enni, látható volt, hogy jól érzik magukat. A fiókák megerősödtek, öt varjú és két szarka lakott az udvarra épített kalitkában.

– Gondoltam, lássuk a medvét, kinyitottam az ajtót. Azonnal el is reppentek, de az egyik szarka, Szőnyeg, valamint két varjú, Charlie és Delta is visszajöttek, bementek a helyükre. Két napig volt nyitva a madárház, de itt maradtak. Azóta etetem és gondozom őket – elevenítette fel a madarak történetét.

Nyáron további ragadozóval bővült a cibaki madárház.

– Egy kedves barátom hívott, hogy Harris’s Hawk kelt ki nála. Ez a szalagos álölyv egy amerikai madár. Nagyon örültem, mert megfelelő papírokkal tartható, ezeket be is szereztem. Sikeresen felneveltem a fiókát, betollasodott, elkezdett önállóan enni – magyarázta.

A kertes ház udvarán a nap mindig etetéssel indul. A páváknak friss magvak, zöldség és gyümölcs jut, a helyüket havonta kell kitakarítani. Az ölyv sem szemetelő, viszont igényli a friss húsfélét, hetente egyszer élő állatot is kap.

– Csibét vagy fehér egeret szoktam neki vásárolni, örömében sikít, amikor megkapja – mondta mosolyogva Roland, majd hozzátette, minden madárnak megvan a maga hangja, tavasszal olyan az udvar, mint egy liget, jó hallgatni őket.

Egy gép sodorta el a fészküket

A környékbeliek is tisztában vannak Lakatos Roland állatszeretetével. Több esetben is előfordult, hogy bajba jutott példányokhoz hívták. Egy alkalommal az ország egyik legnagyobb ragadozómadarának, a földön fészkelő közönséges barna héjának a megsegítésére indult.

– Egy közeli búzatáblán kint dolgozott egy mezőgazdasági gép, ami elsodorta a fészket. Egyből értesítettek. Az anyaállat és ötből három fióka azonnal elpusztult, a másik kettőt hazahoztam, hetekig próbáltam etetni őket, de végül ők sem maradtak meg – mesélte a cibakházi férfi, aki alkalomadtán sikerrel is járt.