Kisgyermekeket gyógyít lovaival a szolnoki terapeuta

Csajbók Ivett lovaste­rapeuta és gyógypedagógus el sem tudna képzelni más hivatást magának. Általá­nos iskolás korában kezdődött a lovak iránti szeretete, majd továbbtanult, és a Sze­gedi Tudomány- egyetemen végzett gyógypedagógia szakirányon.

– Miért pont a ló?

– Az összes állatasszisztált terápiának az a lényege, hogy ösztönző erőként hasson a gyerekekre. Én azért hiszek a lovasterápiában, mert a pszichológiai motiváción túl mozgást fejlesztő impulzusokat kap az idegrendszer. Például, ha egy egyensúlyzavarban érintett gyermek felül a ló hátára, fejlődni tud az akaratlagos mozgáskoordinációja. Illetve ezek az állatok érzékeny természetük miatt tükörként funkcionálnak a gyermek és a külvilág között. Ezzel nagyban elősegítik a foglalkozások sikerességét.

– Mit is jelent pontosan a lovasterápia? Illetve, hogyan lehet valakiből terapeuta?

– Ez egy gyűjtőfogalom, melynek három ága van. Az egyik a gyógypedagógiai lovagoltatás, amit én is csinálok. Mindemellett van a hippoterápia, ahol olyan gyerekek vesznek részt, akik valamilyen mozgásszervi problémával küszködnek. Illetve a pszichológiai lovaglás is ide sorolható, ahol a pszichológus a patás segítségével dolgozik, hiszen az állat nagyon ingergazdag környezetet biztosít. Fontos, hogy nem csak az számít lo­vas­te­rápiának, amikor valaki a hátán ül. Már magának a lónak a környezetében tartózkodni is terápiás hatású.

– A terápia végzésének előfeltétele a gyógypedagógus diploma.

– Én két szakirányt végeztem az egyetemen, a tanulásban és az értelmileg akadályozott gyerekekkel is foglalkozom. Mindenáron lovas­terapeuta szerettem volna lenni, ugyanis ismerem őket, tudok bánni velük, és úgy érzem, sokat adhatok. Az elmúlt három évben számos gyermek fejlődött nálunk. Volt, akit a sajátos nevelési igényével felvették többségi iskolába. Hét gyerkőc kezdett el beszélni, és többen lettek szobatiszták. Ennél nagyobb elismerésre nem is vágyhat egy szakmabeli...

– Hogy zajlik önöknél egy lovasfoglalkozás?

– A terápiák előtt igyekszünk megtalálni a gyermekhez illő lovat. Amit már az első találkozó után észrevehetünk, hogy mennyire van összhang köztük, hiszen a gyerekek megérzik, hogy mire van szükségük. Odamegyünk és köszönünk a lónak, testi kapcsolatba lépünk az állattal. Ezután segítünk a gyereknek felülni rá, és elkezdjük a feladatokat.

– Én mindig a kicsik mellett állok, és fogom őket, ez nagyon fontos.

– A férjem vezeti az állatot a körkarámban. A foglalkozás során váltják egymást a készség- és képességfejlesztő feladatok. Szerencsére nagyon gazdag eszköztárunk van, így számos mozgást fejlesztő feladatot tudunk végrehajtani karikával, labdával vagy épp babzsákkal. Az állat bevonásával végzünk csipeszelő feladatot is, ami annyit tesz, hogy csíptetőket teszünk a sörényébe, vagy jól előrehajolva a fülére akasztunk egy karikát. Ilyenkor a ló úgy néz ki, mint egy karácsonyfa, tele van aggatva vödrökkel, labdákkal és színes játékokkal...

– A feladatok kiválasztása az idegrendszer leghatékonyabb fejlesztése szempontjából fontos. Az órák végeztével pedig elköszönünk a lótól.

– Gondolom, a lovak is elfáradnak néha...

– Igen, éppen ezért rendszeresen cseréljük őket, ami azt jelenti, hogy míg az egyikük pihen, addig egy másikkal dolgozunk. Nem terheljük túl őket, hiszen ők munkatársak, akik segítik a foglalkozásainkat. Szabadidejükben egyhektáros karámban vannak, ott szaladgálnak, élik az életüket, így tudnak odafigyelni, amikor munka van. Ezek az állatok maximálisan fel vannak készítve erre a feladatra. Nagyon nehéz olyan lovat találni, aki megfelelő az ilyen fajta feladatra, így nekünk kell trenírozni őket. Hiszen például egy autista gyerek rúghat, csíphet és kiabálhat, ezért érzékenyíteni kell őket erre a munkára.

– Az első lovam egy póni volt, akit egy ismerősömnél találtam. Nem hittem abban, hogy alkalmas lesz terápiára. Így amikor találkoztam vele, mindenféle eszközt használva teszteltem őt. Csörögtem, zörögtem, lufit durrantottam és hangoskodtam, hogy vajon mit reagált rá. Semmit sem reagált! Így hazahoztam, és Dolcsinak neveztem el. Még most is élvezi nyugdíjas éveit a többiek között.

A csemeték mellett szüleik életét is megkönnyíthetik a foglalkozások

– Gyászfeldolgozó foglalkozásaink is vannak, ami a sérült gyerekeket nevelő szülők terápiája – emelte ki Csajbók Ivett.

– Olyan családok járnak hozzánk gyerekeikkel együtt, akiknél pszichésen megterhelő csemetéjük sajátos nevelési igényének feldolgozása. Mindezt közös terápia formájában tesszük, a ló bevonásával, ahol számos szülő-gyermek kapcsolatot erősítő feladatot végzünk. Ezáltal a család akár minden tagja érzékelheti a lovasterápia hasznosságát és jótékony hatását – tette hozzá a szakember.