Több mint ötven éve restaurálták Jászberény műemlék szobrait

Tudós barátom, dr. Pethő László tanár úr hívta fel a figyelmemet ezek jelentőségére. A téma aktualitását adta egyébként az is, hogy idén lesz ötvenöt éve, hogy restaurálták ezeket a művészi alkotásokat.

Mit kell tudnunk ezekről a páratlan műemlékekről?

Ezek a szobrok eredetileg a jászkunok székházát díszítették Jászberényben. Egy 1961-ből származó szakvélemény a következőt írja az alkotásokról: „…Feltételezhető, hogy tizenkét szobor díszítette.

De valószínű, hogy … kilenc szobor előbb került az épület homlokzatára, mint a mostani járásbíróság közép­rizalitján lévő címer és két kőoroszlán…” Az egykori épületet díszítette még a két pánt ábrázoló szobor. Ezek ma az épülethez illeszkedő két kapu tetején ülnek, és pán-sípjaikon játszanak.

Úgy tűnik, az utókorra az előbb említett címeren, pán szobrokon és kőoroszlánokon kívül fennmaradt még hét felbecsülhetetlen értékű műemlék szobor.

Ezek egy átalakítás után kerültek le az épület homlokzatáról.

Egy kőrózsát a ferences templom előtt helyeztek el, további hat szobor pedig a Jászberényi Körzeti Börtön udvarán várta sorsa jobbra fordulását.

Az utóbbiakat azonban nem láthatta a nagyközönség, mivel a börtön javában működött. Ezért döntés született, hogy a kőrózsát és a szobrokat a Lehel utca tengelyében, a Fürdő utcai parkban helyezik el. Az egész elképzelés mozgatórugója és lelke Paksy Gábor – a később országos karriert befutó építészmérnök – lett, aki ebben az időben a városban a tanács műszaki csoportjának vezetőjeként dolgozott. Első lépésként 1962 júniusában kihozták a börtön udvaráról a szobrokat.

De hogyan helyezzék el a parkban az egész kompozíciót? Két elképzelés körvonalazódott. Az egyik javaslatot az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője nyújtotta be. Ő a Zagyva partján építendő parkban a szobrokat elszórtan, külön-külön kívánta elhelyezni.

A másik megoldást a kö­zelmúltban elhunyt Sisa Béla nyújtotta be.

Az ő elképzelését támogatta a Budapesti Ybl Miklós Építőipari Technikum igazgatója, Megyer Attila is. Indoklásában a következőképpen vélekedett: „…Sisa Béla elképzelése az, hogy ugyanabban a parkban kell elhelyezni úgy, hogy a Lehel u. tengelyében álljon egy timpanonszerű alapzaton, hogy azt a hatást és csoportosítást adja, mit annak idején a jászkun székház homlokzatán…Egyszóval, Sisa Béla… elgondolása mindenféle szempontból jobb, érdekesebb, korszerűbb elgondolás…”

Végül Sisa elképzelését valósították meg, és ennek alapján helyezték el a szoborcsoportot.

A kőrózsát jobbról és balról a fekvő női figurák és a két-két puttó szobra fogja közre. A történet azonban ezzel még nem ért véget!

A több mint kétszáznegyven éves szobrokat 1966-ban restaurálták a Képzőművészeti Kivitelező- és Iparvállalat szakemberei. A hiányokat pótolták, az eredmény pedig a város egyik legszebb szoborparkja lett.

A „jászok fővárosában” azóta is féltő gonddal óvják e becses műemlékeket.