Rendhagyó táborélményt kínált a szolnoki egyházközség a családoknak

– Honnan jött a családtábor ötlete? Tudomásom szerint ehhez hasonló kezdeményezést eddig még nem szervezett az egyházközség.

– Ez csakugyan így van. Az ötletgazda Gáspár István plébános volt, aki tavaly augusztus óta szolgál Szolnokon. Januárban kaptunk tőle egy e-mailt a plébánia levelezési listáján, mely arról szólt, mi is valójában a családtábor, amit az eddigi helyein is megszervezett. A kezdeményezésnek, mint mondta, mindig óriási sikere volt. Éppen ezért szerette volna a családtábort városunkban is útjára indítani. Az egyik szentmisére elhívott három, korábbi táborszervező nagymarosi családot. A mise után néhány szolnoki család jelentkezett, hogy szívesen vállalkozna az egyhetes esemény koordinálására. Köztük voltam én is a férjemmel. Első családtábor lévén, célunk a közösség megalakulása volt, és hogy az öt nap valóban kikapcsolódás, feltöltődés legyen a résztvevőknek.

– Hogyan tudtak a családok egyszerre közösségi életet élni és saját magukkal is foglalkozni?

– A felnőttprogramokat fakultatív jelleggel szerveztük meg, a gyerekeknek viszont kötelező volt részt venni az egyes alkalmakon. Négy altáborra oszlottunk: óvodásokra, kisiskolásokra, nagyobb gyerekekre és felnőttekre. Hat középiskolai segítő és egy hitoktató jött velünk, akik a gyerekeknek korcsoportok szerinti foglalkozásokat tartottak. A szülőknek ezáltal sok idejük szabadult fel, részt vehettek a délelőttöket kitöltő előadásokon is. Az édesapákkal és édesanyákkal esténként a tábortűz melegénél találkoztunk, de az éjszakai túrákra szintén együtt mentünk el. Emellett mindennap volt szentmise. A programok között szerepelt még erdei séta, kincskeresés-vetélkedő, viráglenyomat-készítés, táncház, valamint szilvásváradi kirándulás kisvasúttal, a Fátyol-vízeséshez. Azt gondolom, nagy dolog, hogy húsz család egyszerre mondott igent egy először szerveződő táborra. Szent II. János Pál pápának volt egy mondása: „Együtt többre vagyunk képesek.” Én is ezt éreztem az öt nap alatt. Ami pedig külön öröm, hogy a legifjabb táborozók között sem láttunk unatkozó, sem pedig telefont nyomkodó gyereket.

– A húsz család a mindennapokban is tartja a kapcsolatot?

– Fontos célkitűzésünk volt, hogy ne csak néhány napig legyünk együtt, hanem máskor is működjön köztünk a közösségi élet. Tervezünk a vasárnapi szentmisék után közös kávézást a plébánián, de az együttlétről szól a pünkösdi majális, az apa-fia kenuzás, és a vasárnap következő Vacsora fehérben nevű kezdeményezés egyaránt.

– A társadalom legkisebb egységének megtartó ereje manapság gyakran felmerülő téma…

– A család a legfontosabb alappillér, amit nem pótol semmi más. Azt tapasztalom, hogy sokan vágyódunk a személyes, valódi kapcsolatokra, melyekre valamiért egyre kevesebb lehetőség kínálkozik. És ha ezek nem alakulnak ki, mesterséges kapcsolatokat kreálunk, például a közösségi oldalakon.

– Lát esélyt arra, hogy újra „táborba vigyék” a családokat?

– Természetesen. Hamarosan elkezdjük a következő szervezését, és ezúttal is nagyjából 20-25 családra számítunk. Terveink szerint a programra jövő júliusban kerül sor. A célunk továbbra is ugyanaz lesz, vagyis Isten országának építése, ami nem más, mint a szeretet építése. Szeretnénk ezt a most bontakozó „szeretetközösséget”, ami a tábor mottója is volt, tovább éltetni, erősíteni. Közösségünk mindenki számára nyitott, és a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy legyen lehetőség a jó hangulatú beszélgetésekre, találkozásokra, barátkozásokra gyermekek és felnőttek között egyaránt.