Életút

2021.12.05. 19:58

Dr. Kasuba János hálás, hogy annak idején befogadták a karcagiak

Két gyémántdiplomája mellett arra a legbüszkébb dr. Kasuba János mezőgazdasági mérnök, hogy szarvasiként fogadták be a karcagiak ötvenöt éve, majd vezetőként is el tudta fogadtatni magát. Azt viszont sajnálja, hogy egykori egyetemi társai közül a gyémántdiploma átvételét csak páran élhették meg.

Daróczi Erzsébet

– Tisztelettel és szeretettel tartozom Karcagnak. Ötvenöt éve, 1967. október elsején érkeztem a Nagykunság fővárosába, a Területi Szövetség termelési főmérnöke, illetve a szakoktatás vezetője lettem – kezdte történetét dr. Kasuba János.

Dr. Kasuba János büszkén mutatta meg hírportálunknak a nemrég átvett gyémántdiplomáit
Fotó: Daróczi Erzsébet

– Szarvason születtem parasztcsaládban, végigéltük a második világháborút. Édesapám, amikor visszajött a fogságból, folytatta a paraszti gazdálkodást. A téeszesítésekkor felajánlotta a földet az államnak, és elment a városi uszodába dolgozni, Szarvasra. A tanyáról a városba kerülve elég jó tanuló voltam, elkezdtem sportolni, tíz évig jártam bokszolni, majd elvégeztem a mezőgazdasági technikumot Szarvason, és bekerültem az ottani állami gazdaságba – sorolta pályája állomásait az idős szakember.

Tizennyolc évesen kinevezték a tehenészet brigádvezetőjének.

– Nehéz munka volt, háromkor, négykor keltem, este későn végeztem – folytatta történetét.

– Voltak Karcagról is emberek a brigádomban. Innen kerültem el Keszthelyre, a Georgikon Egyetemre, ahol „versenylovas” voltam. Amikor végeztem, Kengyelre, a Dózsa Termelőszövetkezetbe kerültem főállattenyésztőnek. Nagyon sokat jelentett a versenylovas múlt, sokszor lóháton közlekedtem. Három év múlva megüresedett a járási, mezőgazdasági főorvosi munkakör, és felkértek, vállaljam el. Közben megszereztem a mérnöktanári diplomát, államigazgatási és mezőgazdasági szakigazgatási vizsgát tettem, így a szakoktatás lett a területem. Nagyon sok iskolát, termelőszövetkezetet megismertem. Aztán a területi szövetségek megalakulásakor felkértek, hogy menjek Karcagra dolgozni.

A továbbképzések felügyeletével bíztak meg, majd amikor összevonták a téeszeket, megválasztottak a Magyar–Bolgár Barátság Termelőszövetkezet elnökének, ahol tizenhét évig dolgoztam.

– Aztán voltam országgyűlési képviselő, a külügyi bizottságban is dolgoztam, szlovákul anyanyelvi szinten beszélek, sokat jártam külföldön is. Remélem, hasznos volt a munkám, a Tisza-tó kiemelt üdülőkörzetté való nyilvánítását is én terjesztettem elő az Országgyűlésben. Aztán dolgoztam megyei és városi képviselőként hetvenhét éves koromig. Mindehhez feleségem, Vera biztosította a családi hátteret. Elmondhatom, szerencsés ember vagyok, már negyvenkét éve vagyunk együtt.

– Büszke vagyok három fiamra, többdiplomás emberek, és sikeresek a maguk szakterületén. Csodálatos unokáink vannak, akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Remélem, őket is olyan megbecsülés, szeretet veszi körül munkájuk során, ami engem Karcagon. Mindig igyekeztem igazságos főnök lenni, ahogy azt édesapám tanácsolta. Köszönöm Karcagnak, hogy ötvenöt éve befogadtak!

Ezek is érdekelhetik