Nem mindennapi

2022.05.29. 11:25

A Kevi Juhászfesztiválon debütált kecskefogatával a kenderesi Tóth Edina

A Kevi Juhászfesztiválon debütált új kecskefogatával a kenderesi Tóth Edina, aki korábban juhászként dolgozott. Az első, huszonkilenc évvel ezelőtti kosfogat édesapja, Tóth Gábor nevéhez köthető, később váltottak szánentáli kecskékre.

Daróczi Erzsébet

Először a Kevi Juhászfesztiválon járt az egyedi fogat Fotó: Kiss János

– Édesapám, Tóth Gábor családja juhászdinasztia volt. Nagyapámék Szomolyán laktak, édesapám is onnan származik. Azért jöttek ide, mert nagyapámat lehívták Kenderesre juhásznak a Horthy-rendszerben – kezdte a kecskefogat és családja történetét Tóth Edina. 

– Akkor ismerkedett meg nagymamámmal, akit elvett feleségül, majd visszakerültek Szomolyára. Amikor 1967-ben a tsz juhásznak hívta nagyapámat, újra visszakerültek, és Kenderesen maradtak. Édesapám juhásznak tanult, legutóbb a kutatóintézet juhászatában dolgozott. Gyerekkoromtól kezdve én is ebbe nőttem bele, így ’96-tól 2011-ig, amíg nem vitték el a magyar merinó törzstenyészetet, én is juhászként dolgoztam – folytatta Edina, aki nőiruha-készítő szakmáját cserélte le a juhászatra. 

A Juhtenyésztő Szövetség révén Bokorra ment telepvezetőnek, de egy év után hazatért, mert hiányzott neki Kenderes. Postásként és telepvezetőként is dolgozott, most pedig csak a kecskéivel foglalkozik. 

– Ez a harmadik fogatom, Bíbor és Bársony – nevüket édesanyámtól kapták – egy éve vannak nálam. Amikor két hónaposan elhoztam őket Monorról, máris foglalkoztam velük. Nem volt könnyű feladat, hiszen eleinte, amikor a kötőféket rájuk tettem, ők nekifeküdtek, de hál’ istennek, már engedelmeskednek. Túrkeve volt az első, ahol élesben mentem velük. Persze itthon gyakoroltunk az utcán, de csak akkor voltak emberek között, amikor ismerőssel találkoztunk. Túrkevén végig nagy sikerük volt, kifogástalanul viselkedtek, pedig féltem, hogy megijednek az emberek közt, de se a léggömb, se a sátor, a zajok sem zavarták őket. Sőt, még azt is szépen állták, hogy a gyerekek simogatják őket – sorolta Edina. 

Tóth Edina Bíborral és Bársonnyal kenderesi otthonukban Fotó: Daróczi Erzsébet

A kenderesi hölgy arról is beszélt, hogy honnan jött a fogat ötlete. 

– Az ’50-es években, amikor nagypapám, Tóth Mihály ott volt az OMÉK-on, mint magyar merinó törzstenyésztő, elvitte aput is, aki gyerekként ott látott egy kosfogatot. Azt mondta, ezt szeretné egyszer ő is megcsinálni. Évtizedekkel később a kutatóintézetben kapott erre lehetőséget. Miközben ő a kosfogatot szoktatta össze, keresztfia, Túri Ferenc édesapám szanentáli kecskéit fogta fogatba. 

Így jött létre az első kecskefogat, aztán csináltattunk nekik kocsit, és apa arra kérte Ferencet, próbálja őket hajtani, míg ő a kosfogattal jár.

– A kosfogatot hiába hajtottuk, amikor eljött a tizenegy óra, fülüket-farkukat eleresztve deleltek az állatok. Ilyenkor mindenki sajnálta őket, pedig nem volt okuk rá, megadtunk nekik mindent. A kecskéknél ilyen gond nincs, nem számít a hőség, a fejüket, farkukat feltartva oda mennek, ahová akarjuk – mondta Edina, akinek tudomása szerint Magyarországon nincs másik kecskefogat. 

Ezt kihasználva, nagy tervei is vannak Bíborral és Bársonnyal – kiállításokra, iskolákba, óvodákba szeretne velük eljutni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában