A kultúra otthonaként kelt új életre a régi kunszentmártoni zsinagóga

A „Köttön Vezér” Honismereti, Hagyományőrző és Városvédő Egyesület könyvbemutatóval egybekötött megemlékezésre invitálta az érdeklődőket. A szervezet vezetője, dr. Barna Gábor Sipos Annával, A kunszentmártoni zsinagóga és tervezője, Dobovszky József István című kötet szerzőjével beszélgetett.

A templomot ugyanis éppen száztíz éve építették.

– A művem szakdolgozatnak készült. Az építész személyét érdekesnek találtam, tudtam, hogy vele szeretnék foglalkozni, bár akkor még csak felületesen ismertem az életművét. Amikor a kiemelkedőbb alkotásait kerestem, rögtön rájöttem, hogy a kunszentmártoni zsinagóga különleges az életében, ami a kutatás során be is bizonyosodott. Nevéhez számos református templom tervezése köthető, de zsinagógáról csak erről az egyről tudni – magyarázta kutatásának alapjairól Sipos Anna művészettörténész. 

A könyv templomokat ábrázoló képei elárulják, sok közös elem van a tervekben. A szerző úgy véli, a kunszentmártoni épület esetében a tervező a keresztény templom formából indult ki. 

– A fő homlokzatra két tornyot is tervezett, külső járatlan szemlélőnek egy katolikus templomnak is tűnhet. A részletformák – a torony tetején a Dávid-csillag, illetve a belső kialakítás – bizonyítják, hogy zsinagógáról van szó – emelte ki a legfontosabb elemeket. Az építés körülményeiről kevés információ maradt fenn. 

– A datáláshoz, így a tervezés és elkészülés időpontjaihoz egy korabeli építési lap adott támpontot. Ebben maradt meg a kivitelezés hirdetménye, innen sejthető, hogy 1911 elején kezdődött a munka és 1912-ben készülhetett el. A város egy távolabbi telket ajánlott fel támogatásként, végül annak pénzbeli értékével segítették az építkezést – mesélte kutatásai alapján. 

Az említett években Lechner Ödön nyomán a magyaros szecesszió virágzik, ám már megjelenik a modernizmus is. Nem burjánzik a növényi ornamens, mindössze néhány helyen, például a karzatot tartó oszlopfőn jelenik meg a szegfű és a szív motívum. A homlokzaton is letisztultak a díszek. 

– Egyedülállóak a kerámiamozaikok. Ezt inkább helyi jellegzetességnek tulajdonítom, hiszen a városban több ház falán felfedezhetőek a mázas kerámiák, Dobovszky viszont más épületén nem alkalmazta. Ezek feltehetően Bozsik Kálmán műhelyében készülhettek – mondta. 
A művészettörténész hangsúlyozta, az épület értékét egyedisége adja.  

A közösség történetét is felidézték 

Az eseményen a holokauszt emléknapja alkalmából Róna Tamás főrabbival emlékeztek meg a kunszentmártoni áldozatokról. Dr. Barna Gábor felelevenítette a zsidó közösség történetét. 
A népcsoport első nyomai a tizennyolcadik századig nyúlnak vissza. A Jászkunság tilalmazta a letelepedésüket, vándorkereskedők voltak. A tizenkilencedik század első harmadában viszont már huszonhárom család élt Kunszentmártonban – tekintett vissza dr. Barna Gábor. 

– A zsinagógában volt a gettó 1944-ben, innen Kecskemétre, majd Auschwitzba kerültek a zsidók, alig néhányan térhettek vissza. Az ötvenes években volt még egy időszak, amikor megnőtt a városban a számuk, Budapestről tizennégy családot telepítettek ide – részletezte, majd hozzátette: ez idő tájt a zsinagógában a hitélet megszűnt, az épület üresen állt, majd a kommunista párt kiutalta ÁFÉSZ-raktárnak. 
A rendszerváltásig bútorboltként funkcionált, ekkor vásárolta meg a község. 

– Ekkoriban kezdett idejárni az ELTE kórusa, meglátták a fantáziát az épületben. Az imádság helyére a kultúra költözött – számolt be dr. Barna Gábor.