Most érdemes védekezni a dióburok-fúrólegyek ellen

– Egyértelműen a permetezés jelent megoldást a diólégy elleni védekezésben – foglalta össze Túri Tibor. A nagykörűi növényvédelmi szakember hozzátette: tény, hogy az eljárást nehezebb kivitelezni a kiskertekben egy idősebb, akár tíz-tizenkét méteres, vagy éppen a ház előtt, közterületen lévő fa esetében, mint a nagyüzemi diófás termőhelyeken. Érdemes mégis védekezni. 

– Lehet alkalmazni a sárga ragacslap csapdákat, melyeket a diófákra kell felaggatni, segítségükkel a kártevő megjelenése igazolható, illetve a legyek gyérítésében is szerepet kap. Mindezek mellett fontos, hogy a tenyészidőszak végén, a fertőzött diószemeket össze kell szedni, sőt a fákon se hagyjunk fekete szemeket, és legjobb, ha elégetjük azokat. Ha van rá lehetőség, tegyünk a fa alá takarófóliát, így biztosan nem jutnak a talajba a lárvák, nem bábozódhatnak be, hogy a következő évben újra bajt okozzanak – beszélt a mechanikai módszerekről a szakember.

A diólégy ugyanis báb alakban a talajban telel át, a következő évben az imágók július elejétől rajzanak ki. A kártevők a lárvák, amelyek a dió zöld burkában rágnak. A termésburok a kártétel következtében megbarnul, majd megfeketedik. A fertőzött termés általában idő előtt lehullik a fáról, a burok rátapad a dió kemény héjára, megpenészedik, a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz. A kárkép összetéveszthető a dió baktériumos megbetegedésének tüneteivel, amelyek viszont csak meleg, párás időben jelennek meg a fákon.

A nyugati dióburok-fúrólégy természetes ellenségei egyelőre nem ismertek, ezért a kártevő csak mechanikai, illetve megfigyelésre alapozott kémiai módszerek együttes alkalmazásával győzhető le. Az előrejelzéséhez a már említett ragacsos csapdákat a rajzás megkezdése előtt, június végétől, a fán elszórtan, főleg a korona felső harmadában, a termés magasságában kell elhelyezni. A kártevő elhúzódó rajzása miatt a rajzásdinamika megfigyelését egészen október közepéig célszerű folytatni. A kártevő ellen engedélyezett rovarölő szerek közül a kontakt (lambda-cihalotrin hatóanyag, például Karate Zeon 5 CS) és felszívódó (acetamiprid hatóanyag, például Mospilan 20 SG, illetve spinozad hatóanyag, például Laser Duplo) rovarölő szerekkel, nyártól-őszig többször szükséges permetezni a termő diófákat. Az első legyek megjelenésekor, az imágórajzás kezdetén szükségszerű a kémiai védekezést megkezdeni. A rendszeres növényvédelemmel jelentősen gyéríthetjük az egyedszámot, de az általában elhúzódó rajzás-, illetve a fák magas részeinek nehézkes elérése miatt, a kezelések nem feltétlen adnak teljes védelmet. Ezért szükséges a dióburok-fúró légy elleni védekezést kiegészíteni a fertőzött termések hullást követő összegyűjtésével, megsemmisítésével.

Tavaly nyáron egyébként engedélyeztek egy kiegészítő, hatásjavító készítményt, egy csalétek és rovarölőszer-hatásjavító segédanyagot – Combi-protec néven, ezzel együtt bevezették az úgynevezett csalitechnológiát, ami a kiskertekben is alkalmazható. Ez egy táplálkozási csalogatóanyag, amely azzal, hogy odavonzza a kifejlett dióburok-fúrólegyeket, jelentősen növeli a felhasznált rovarölő szer és a ragacslap hatékonyságát.

Tíz évvel ezelőtt jelent meg hazánkban

A nyugati dióburok-fúrólégy a fúrólégyfélék családjába tartozó idegenhonos rovar, amely a hazai megjelenését követően mára a dió egyik legfontosabb kártevőjévé vált. Ha megjelenik és elszaporodik a diófákon, a termés felét is elpusztíthatja. Ahol a kártevő jelen van, kémiai védekezés nélkül lehetetlen egészséges termést betakarítani. A fúrólégy Észak-Amerika és Mexikó területén őshonos, Európában először Svájcban jelent meg az 1980-as években, Magyarországon 2012 nyarán igazolta a hatóság a jelenlétét Kőszeg környékén. Mivel nem honos kártevő, fontos növényvédelmi feladat megakadályozni terjedését, annál is inkább, mert Európa, így Magyarország éghajlati adottságai, illetve a dió széles körű termesztése elősegíti a gyors terjedését és kártételét.