2022.09.24. 15:25
Aranydiplomás lett Ecseki András, a termőföld szerelmese
Ezen a héten, szerdán töltötte be hetvenkettedik életévét a szolnoki Ecseki András. A népi hagyományőrzőként is ismert agrárszakember a jeles napot családja körében töltötte, hasonlóképpen, mint a közelmúltban Hódmezővásárhelyen tartott aranydiploma-átadóját, amelyre öt unokája közül a négy „legnagyobb” is elkísérte.
Régi mezőgazdasági eszközeit kiállításokra viszi Beküldött fotó
Nekem a véremben van az anyaföld, a mezőgazdaság a terményeivel, állataival együtt. Felmenőim több generáció óta parasztizáltak, rám ezt a sokrétű, izgalmas és mozgalmas, igen értékes örökséget hagyták
– kezdtük „messziről” a beszélgetést Bandi bácsival.
– Atyai felmenőim mindegyike, dédapámig bizonyosan, ráadásul András volt, és a sor még nem szakadt meg, hiszen fiam és nagyobbacska fiúunokám is e keresztnévvel lett megáldva. Felnőtt gyermekeim, a fiam és a lányom is egyrészt gazdálkodók, másrészt ebbéli tanulmányokat folytatnak. Az unokáimat pedig, ha tehetem, mindig magammal viszem valamilyen agrárbemutatóra, a mezőgazdaságot érintő fesztiválokra, rendezvényekre, hogy lássák, értsék, mennyire változatos és szép ez a világ – jelezte mondandójában Bandi bácsi azt is, hogy nagyon mást ő sem tud utódjaira hagyatékozni, mint a földműveléssel és állattenyésztéssel kapcsolatos bölcsességeit, tapasztalatait.
Ecseki András Szolnok szülötte, 1950. szeptember 21-én a család Besenyszögi úti tanyáján látta meg a napvilágot – nem sokkal később húga is. Ott, ahol a földet nemsokára államosították, helyébe egymás mellé egy magyar és egy orosz laktanyát építettek. Nem sokkal később, az 56-os forradalom idején pedig ezen a területen keresztül tiportak be a szovjet tankok Szolnokra…
– Apám jó eszű ember volt, azt akarta, hogy gyermekei tanult emberek legyenek. Én a közeli Áchim úti Általános Iskolába jártam apró kölyökként, de már akkor tudtam, hogy merre felé kívánok továbbtanulni. Az elemi után a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikumba, a későbbi Székács Elemér középiskolába nyertem felvételt. Annak elvégzése után, érettségivel a birtokomban pedig a hódmezővásárhelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba kerültem, ahol a helyi kollégium hallgatójaként 72-ben szaktechnikusi, majd pedig állattenyésztő üzemmérnöki képesítéseket szereztem.
– Szüleim mindenben támogattak, mellettem álltak. Ők mindazt tudták már gyakorlatban, amit én az iskolapadokban, majd pedig a vásárhelyi felsőfokú intézményben elméletben szereztem meg – mesélte el ötven esztendővel, azaz fél évszázaddal ezelőtt átvett diplomájának előzményeit is Bandi bácsi.
Oklevelével a zsebében hazatért, és a besenyszögi Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben helyezkedett el. A gyakornoki idő leteltével két évre bevonultatták sorkatonának, ám a leszerelése után visszakerült a tsz-be. Ott először szarvasmarha-telepvezető, majd ágazatvezető, legkésőbb főágazatvezető beosztásban tevékenykedett. Innen 88-ban a szolnoki Felszabadulási Halászati tsz-be, majd a zagyvarékasi Béke, utoljára pedig a mezőhéki Táncsics mgtsz-be „igazolt” át.
Kétezerben őstermelő lett, majd családi gazdálkodó.
A kárpótlásból ötven hektárnyi földet kapott vissza a családi birtokból, azon az állattartáshoz való takarmányokat termel. Van tíz jersey fajta tejelő tehene és három lova, melyekkel évek óta népi hagyományőrző bemutatókra jár. A mezőgazdasággal kapcsolatos régi tárgyi eszközöket is gyűjti, melyek ugyancsak a szakkiállítások rendszeres látványosságai.
Bandi bácsi az utóbbi időben országjáró lett.
A családi gazdaság dolgainak intézése mellett a régen, a földművelésnél használatos, korabeli tárgyaival utazik településről településre. Rendezvények szervezőitől kap meghívókat, mely felkéréseknek, ha van ideje, szívesen megfelel. A fiataloknak bemutatja, mit, hogyan használtak eleink. Birtokában vannak továbbá a hajdani Lábassy János-féle ekegyár monogramos eszközei is, melyek hamarosan a megújított törökszentmiklósi Klein-házban helyiséget kapó Lábassy János Ipar- és Gyártörténeti Alapítvány kincseket érő darabjaként állandó kiállításon lesznek megtekinthetők.
Ám, mint mondja, mindezen dolgai életének mellékvágányaira kerültek. Legdrágább kincsei néhány év óta a számukban és korukban sorra gyarapodó unokái lettek. Akiknek azért gyakorta igyekszik a földművelés és az állattenyésztés minden csínját-bínját, azaz az örökségét szépen lassan átadni…
