Újságpapírt újrahasznosítva varázsol kosarakat és tárolókat az öcsödi Tóthné Rebeka

– Amikor nyugdíjba mentem, engem is hívtak a helyi papírfonó szakkörbe. Akkor derült ki, hogy tudok fonni, ez körülbelül öt éve volt – mesélte a kezdetekről Tóthné Rebeka, aki előtte mindenféle kézimunkát kipróbált. 

– Amit a három gyermek, a háztartás és a munka engedett, azt megtanultam, így például a hímzést, a csipkeverést, a horgolást, a makramét és a kötést. Aztán újabb hobbit kerestem, így kötöttem ki a papírfonás mellett – emelte ki. 

Mivel édesapja font és seprűt is kötött, a nagymamája pedig szívesen varrt, úgy véli, az akkor látottak elraktározódtak, így lehet, hogy ilyen könnyen megszerette a kézimunka ezen formáját. – Ha meglátok valamit, akár például az interneten, megpróbálom megvalósítani. Nagy álmom volt ez a kanyargós minta – mutatta a nemrégiben készült kosarat. – Úgy kísérleteztem ki a formát, hogy damilt fűztem bele, ezért nem törik meg a papírcsík. A napokban kiállításokon is járt ez a darab – tette hozzá büszkén. 

– Az alap a papírcsík, az oldalakat szálirányban hét-nyolc centiméter szélesen kell felszabdalni, ezt vékony pálcára tekerem fel negyvenöt fokos szögben, csak a végét ragasztom le, majd jöhet a festés a kitalált minta szerint. A fonás után következik a keményítés, majd a lakkozás és díszítés – magyarázta. 

Az alkotásnak csak a képzelet szab határt, a pálcákat addig tekergeti, a mintákhoz szükséges negyedeket, ötödöket addig számolja, míg ki nem alakítja, amit tervezett. A tyúk és kakas, illetve az egyéb kis állatokat ábrázoló tárolók igen népszerűek, ráadásul az elmúlt öt év tapasztalata alapján vannak olyan tartósak, mint a vesszőből készült fajták. 

– A malac egy éve debütált – emelte fel a standjáról. 

– Mindenki arra használja, amire éppen szüksége van. Lehet benne zsebkendő, tollak és ceruzák, a mesefigurásokat például a kisiskolások kedvelik. A kézművesvásárok száma lassan csökken, így Rebeka nekiállhat az adventi koszorúk készítésének. 

– utalt a következő hónapok munkáira. 

Elmondása szerint bár a papír is természetes alapanyag, mégsem olyan ismert és elismert, mint például a szalma vagy a vessző. 

– A papírfonás újszerű, alig egy évtizedes hagyománya van. Sokkal kreatívabbnak érzem, mint a hímzést vagy a csipkeverést, ott szabott a határ. Itt még menet közben is változtathatok az eredeti terveken. Nem mellesleg egynémely mozdulat még arra is emlékeztet, amikor gyermekkorunkban a bálamadzagból fontunk – mesélte Rebeka.

Egyre nehezebb az alapanyagok beszerzése, de segítenek neki

Öcsödön az ismerősök és barátok is gyűjtik a papírfonóknak az alapanyagot. 

– Az egyik kézművesvásáron hozott nekem egy házaspár néhány kupaccal, azt mondták, nincs szívük kitenni a kuka mellé, mert látják, milyen szépségek készülhetnek belőle, így nekem adták, egy részét már fel is használtam – mesélte Tóthné Rebeka. A papírcsíkokat lakkal kezeli, ezért vizes szivaccsal könnyen tisztítható, így válik tartóssá az elkészített darab.