A honvédelmi vezetés magára hagyta a katonákat és parancsnokaikat

1956. október 27-28-ára nyilvánvaló volt a megyében is, hogy az alakulatok többségére nem számíthat a rendszer. 

Ez a honvédelmi vezetés bizonytalansága miatt is történt, mivel bármilyen parancskiadás helyett lényegében magukra hagyták a katonákat. 

Emiatt végső soron a parancsnok beállítottságától függött, hogy miképpen reagáltak az eseményekre. Voltak alakulatok, például Mezőtúron és Kecskeméten melyek szembefordultak a tömegekkel, mások, mint a kunmadarasi repülőtér katonái és a karcagi helyőrség, egyértelműen a forradalom oldalára álltak – mondja bevezetőben a főlevéltáros. A két szomszédos helyőrség ténykedését meghatározó események Karcagról indultak ki, ahol október 27-én a gimnázium diáksága és tanári kara a reggeléi órákban a Kossuth, majd a Petőfi szoborhoz vonult koszorúzni. 

A Kossuth-téren délelőtt már több ezres tömeg gyűlt össze, köztük a gépállomás, a kísérleti gazdaság tagjai, majd több termelőszövetkezet teherautókon érkező emberei is csatlakoztak hozzájuk. Ugyanígy tettek az erőszakszervezetek is. 

A hadkiegészítő parancsnokság Szűcs Lajos százados vezetésével, az Antal József százados vezette tüzérlaktanya és a rendőrség is Lakatos László főhadnaggyal az élen. Délutánra a Forradalmi Munkástanács megalakulásán már a kunmadarasi Kilián Repülőtiszti Iskola ott állomásozó ezredének képviselői is részt vettek, mivel Karcagról még a délelőtti órákban küldöttség ment hozzájuk Szűcs Lajos százados, Antal József százados, Lakatos László főhadnagy, Dobrai József és Filep István részvételével. A repülőtéren Hagymási Jenő százados, ezredparancsnok rövid megbeszélés után közölte a karcagiakkal, hogy ők is képviseltetik magukat a megalakuló Forradalmi Munkástanácsban, ami fontos része volt az eseményeknek, mivel a repülősök a környék legerősebb katonai erejének számítottak.

A Forradalmi Tanács elnöke Danka István, a mellette létrehozott Honvédelmi Bizottmány elnöke Hagymási százados lett.

– Mivel foglalkoztak a forradalomhoz csatlakozó katonák az orosz bevonulásig?

– A karcagi laktanyába sorra jöttek az emberek Bucsáról, Madarasról, Kunhegyesről, Püspökladányról, Kabáról, Nádudvarról, mert lényegében ez volt az a központ, ahonnan iránymutatást és fegyvereket vártak. Az ott levő tüzérosztályt október 24-én hajnalban érte el a forradalom híre, amikor a Honvédelmi Minisztérium közvetlen katonai telefonvonalon riadókészültséget rendelt el az alakulatnak. Ezen túlmenően konkrét utasításokat nem kaptak, a parancsnokot magára hagyták a problémákkal. Így az elkövetkező három napban a katonák a bármilyen lehetőségre való felkészüléssel, tájékozódással és a riadóterv végrehajtásával foglalkoztak. Október 27-én délelőtt végül a nagygyűlésen Antal József rövid beszédben közölte, hogy csatlakoznak a követelésekhez, s Antal százados így vett részt a már említett kunmadarasi küldöttségben. Másnap Janza Károly honvédelmi minisztertől olyan parancsot kaptak, hogy minden alakulatnál fel kell állítani a Forradalmi Katonai Tanácsokat, ami október 30-án meg is történt az alakulat két politikai tisztjének az elbocsátásával együtt. A november negyedikei Nagy Imre beszéd után a Katonai Forradalmi Tanács egyhangúlag a harc felvétele mellett döntött. A laktanyából kivonuló katonák a város északi részén, a vágóhíd mellett foglaltak el védőállást, de a hatalmas orosz túlerő és az orosz légierő várható támadása miatt végül Filep István és Antal százados felszólítottak mindenkit az ellenállás beszüntetésére.

– Mi történt közben kunmadarason?

– Október 23. után az ottani helyőrséget is lényegében magára hagyta a honvédelmi vezetés. Az elkövetkező napokban pár napban állománygyűléseket tartanak, amelyeken a szabadságról visszaérkezők számoltak be tapasztalataikról. Emellett tájékozódó, felderítő repüléseket végeznek, illetve őrjáratokat indítottak a környező településekre. Igazából az október 27-i karcagi események után aktivizálódott az ezred, amikor itt is megalakult a munkástanács. E naptól kezdve a madarasiak is tevékeny résztvevői voltak az eseményeknek. A laktanyában leszedték a kommunista jelképeket, leváltották a politikai tiszteket és Hagymási százados parancsára segítették a tömeggyűlések szervezését, a forradalmi tanácsok megalakulását. Emellett a környező községekbe is eljuttatták a karcagi programpontokat, és lefegyverezték a környék településein az ávósokat. A karcagi ÁVH tagjainak lefegyverzésére és letartóztatására csak november l-jén került sor, amikor erre Olasz Ferenc, a Belügyminisztérium Megyei Főosztályán létrejött Forradalmi Munkás Bizottság vezetője adott parancsot. Amikor november 4-én a szovjet hadsereg körülvette a Magyar Néphadsereg legfontosabb helyőrségeit, laktanyáit, akkor Kunmadarason is riadókészültséget rendeltek el, de a túlerő miatt számukra sem maradt más hátra, mint a megadás. Bár Hagymási százados utasítására felkészültek a körkörös védelemre, a repteret körbevevő 80 harckocsi ellen semmi esélyük sem maradt, így a felesleges vérontás elkerülésére a parancsnok elrendelte a fegyverletételt.

– Hogyan alakult a két parancsnok sorsa a forradalom leverése után?

– Antal tüzér századost 1957 tavaszán a népi demokratikus államrend ellen irányuló cselekmények vádjával letartóztatták. Lefokozták, ötévi börtönre és részleges vagyonelkobzásra ítélték. 1990-ben rehabilitálták, őrnaggyá, majd alezredessé, 1992-ben ezredessé nevezték ki. Hagymási repülő századost, miután nem írta alá a rendszerhűséget jelképező úgynevezett a Tiszti Nyilatkozatot, elbocsátották a hadseregből, majd 1956 végén letartóztatták és ugyanannak a vádnak az alapján, mint Antal századost 1957-ben nyolc, majd négy évre ítélték. Ebből 2,5 évet letöltve amnesztiával szabadult. Ő is a rendszerváltás után kapott elégtételt, amikor a honvédelmi minisztere visszahelyezte rendfokozatába, majd őrnaggyá léptette elő. 1990.ben bekövetkezett halála után, 1992-ben posztumusz alezredessé léptették elő