Ágyút tart a kertjében, és páncélba is szívesen bújik a cserkeszőlői hagyományőrző

Torkos György, a tiszazugi település díszpolgára évekig vezette a helyi fürdőt, még akkoriban találták meg a cserkei vitéz legendáját. És bár Cserkeszőlő történetét többször leírták, talált egy történészt, aki belevette, hogy a Szelevényi út mellett lévő cserke halmot azért készítették, mert ott egy vitézt temettek el.

– Persze ez csak legenda volt, ahogy az is, hogy minden évben kijön a sírból és szétnéz, akit ott talál, magával viszi és becsapja maga után a vasajtót – elevenítette fel. Hozzátette: a nyári programok közül mára éppen ehhez kapcsolódnak a Cserkei Vitéz Napok.

Eleinte csak az általa beszerzett ágyúval lőttek.

– Gyulán egy vasöntödében tizenhét ágyút öntöttek, kettő közülük hibás volt, az egyik került hozzám. Olyan sugárágyú hű mása ez, amit az ezerhétszázas évek közepén, végén használtak – mutatta meg a kertjében álló fegyvert.

A fa részét, a talpát és a hozzá tartozó felszerelést, egy kis ágyú mására már maga csináltatta. Néhány év múlva bővítették a programot, ami még inkább vendégcsalogatónak bizonyult.

– Megismerkedtem egy kardcsiszárral, aki páncélokat készít, egy családi festmény alapján rámszabott egyet, amit én szívesen viseltem. Dörgő léptekkel mentem a fő úton, mint egy hadvezér – mesélte büszkén.