Ilyet még a szakemberek sem láttak: levágták a halott lábát, úgy helyezték be a Kengyelnél talált sírba

– A csontvázak vizsgálata kapcsán szóba került a Jamnaja-kultúra. Mit tudhatunk erről az időszakról?

Mali Péter: – A Jamnaja-kultúra i. e. 3000 környékén érkezett meg hozzánk a keleti sztyeppevidékről, a jamnaja népességszármazását a Don-folyó környékére teszik. Feltételezések szerint nomád pásztor életmódot folytattak, háziasították a lovat, sőt, a kereket és a kocsit is ők terjesztették el Európa ezen részén. Habár kocsijaikat még szarvasmarhák húzták. Ez egyébként minden korábbinál nagyobb mobilitást adott nekik a többi néphez képest, rendkívül gyorsan és nagy területen szóródtak szét. A mai Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Románia, Ukrajna és Oroszország területén találni nyomaikat, genetikájuk viszont egész Európában fellelhető.

– A közelmúltbeli ásatás egy nemzetközi projekt része volt. Hová kerültek a feltárt leletek?

Nagy Fanni: – Amikor megbolygatták a Kengyel melletti temetkezési helyet, szerettük volna elérni, hogy senki se háborgassa tovább a helyszínt. A hírek hallatán talált meg minket egy nemzetközi projekt, benne dr. Dani Jánossal, a Déri Múzeum régészével. Ők a Helsinki Egyetemmel karöltve dolgoznak a programban. A projekt lényege, hogy a veszélyeztetett kunhalmokat még az előtt tárjuk fel, hogy elpusztulnának. Ami a kengyeli leletek sorsát illeti, tudni kell, hogy szervesanyag-mintákat is vettünk a kurgánban. A központi sírban nyugvó halottat valószínűleg egy rönkkoporsóban temették el, melynek faanyagát kielemzik a szakértők. Emellett, a másik sírban lévő textilmaradványokat is górcső alá veszik. Az említett maradványokat valószínűleg Helsinkiben dolgozzák fel, magukat a csontokat pedig magyar és külföldi kutatók tanulmányozzák.

– Mennyire tekinthetők egyedinek a leletek?

Mali Péter: – Mindenképpen rendkívüliek, ugyanakkor az Alföld igencsak bővelkedik kunhalmokban, más néven kurgánokban. Ám ezek nagy része máig feltáratlan, így a korukat nem tudjuk meghatározni. Feltételezzük viszont, hogy legtöbbjük ebből az időszakból való. Kunhegyesen egyet már feltártunk belőlük. A kengyeli másodlagos temetkezés érdekessége, hogy a halott lábait levágták, és meglehetősen természetellenes módon kerültek a sírba. Ilyen temetkezéssel még a szakértők sem találkoztak.

– A helyszínen fa- és textildarabokat egyaránt találtak. Miként maradhattak fenn ezek az évezredek alatt?

Nagy Fanni: – Mindig speciális mikroklíma kell ezen anyagok megmaradásához. Megjegyzem, itt inkább csak lenyomatokról beszélhetünk. Mindenesetre nagy dolog, hogy átvészelték ezt a hosszú időt, ugyanis a Kárpát-medence talaja nem kedvez a szerves anyagok megőrzésének.

– Rönkbe temették az egyik halottat. Gyakran temetkeztek ilyen formában az akkor élt emberek?

Nagy Fanni: – A módszer nem teljesen egyedi, volt már erre példa, de nem a Kárpát-medencében, sokkal inkább a sztyeppevidékeken.

Mali Péter: – Eddig nagyon kevés hasonló lelet látott napvilágot térségünkben, ezért nem tudjuk biztosan, hogy vidékünkön mennyire volt általános az efféle temetkezés.

– Milyen további elemzéseknek vetik alá a maradványokat?

Nagy Fanni: – Antropológusok elemzik a csontokat, és határozzák meg életkorukat, nemüket, valamint megnézik, hogy érték-e őket traumák, betegségek. Érdekesség, hogy a jamnaja népesség csontozatán azt is ki lehet mutatni, hogy már megülték a lovat. A melléktemetkezés esetében nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi történhetett a halottal, akinek az alsó lábszárait eltávolították, így e téren is válaszokat várunk.

Mali Péter: – Ezenkívül a fogakat stronciumizotópos vizsgálatoknak vetik alá a kutatók. A szakemberek ezzel azt tudják kimutatni, hogy hol nőtt fel az adott egyén. Az elemzés eredményeivel a jamnaja népesség vándorlására is következtethetünk majd.