Megszabadulna Boris nénitől Rákóczifalva

Több évtizednyi szünet után 2013-ban indították újra Rákóczifalva és Tiszavárkony között a révátkelést, kezdetben még kísérleti jelleggel. Azért is ment nagy számban a kishajó üzembe állítása, mert korábban a két település között csak a Tisza-híd biztosította a kapcsolatot, ám közúton közel harminc kilométeres kerülővel lehetett egyik helységből a másikba eljutni.

A vízi átkelést célzó projekt valójában 2007-ben indult, bár már korábban megfogalmazódott rá az igény, és az az elképzelés, hogy mindezzel hozzájárulnak a környék turizmusának fellendítéséhez.

Az elképzelések akkor kerültek elérhető közelségbe, mikor a 14, 6 millió forintos beruházás megvalósulásához a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 11 millió forint központi támogatást nyújtott. A fennmaradó összeget pedig önerőből biztosították.

Az összegből Rákóczifalván 20 méterrel meghosszabbították a meglévő révlejárót, így biztosítva, hogy alacsony vízállásnál is működni tudjon a rév, de Tiszavárkonynál is át kellett építeni a meredek lejárót.

Ez azonban még nem oldott meg minden problémát, Rákóczifalva önkormányzata azonban 2008-tól nem sikerült forrást teremtenie a révhajó üzemeltetésére, költségvetésüket leterhelték a kötelező feladatokkal kapcsolatos kiadások, így Boris néni nem úszhatott a Tiszán.

2013-ban azonban úgy tűnt, jó irányba fordulnak a dolgok, a kishajót végre vízre tehették, és 35 év után ismét megközelíthető vált vízi úton a két telepükés. A hajó végre ingázhatott oda-vissza a Tiszán, de csak huszonöt-harminc százalékos kihasználtsággal működött. Üzemeltetői ezt úgy értékelték, hogy ez volt a tanulóév.

2015-ben már tavasszal kétséges volt, hogy vízre teszik-e a kishajót, igaz, ekkor már a a tanösvény és a szabadstrand állapota is hagyott már kívánnivalót maga után, meglehetősen elhanyagolt képet mutattak. A képviselő testület fel is vetette, előbb a turizmus fellendítésére kellene hangsúlyt fektetni – ennek érdekében még egy kemping létesítésének ötlete is felmerült – és csak akkor elindítani az átkelést, ha szemmel láthatóan van rá igény. Pedig korábban távlati tervként még abban is gondolkodtak, hogy Boris nénit sétahajóként is üzemeltetik, hiszen erre is alkalmas volt.  

Az ősszel világossá vált, hogy érdemi bevételt továbbra sem tudnak produkálni, a hajó karbantartása is lényegesen többe került, mint ami hasznot hajt. Már többeknek is az volt a véleménye, rossz döntés volt a kishajó megvásárlása, a testület pedig úgy döntött, hogy megválnak tőle. Annak ellenére, hogy eleinte úgy tűnt, akad több potenciális vevő is, a Boris néni végül az önkormányzat tulajdonában maradt, így hosszú időre partra kényszerült. 

Miután a kishajó évek óta csak az önkormányzat szandaszőlősi telephelyén pihent, idén az önkormányzat ismét  az értékesítéséről döntött.

– Korábban sem volt kihasználva a hajó – indokolta döntésüket dr. Túróczi Imre polgármester. – Most sem tudnánk beindítani a Tiszán-való átkelést, mivel a kikötő sem rendelkezik megfelelő engedélyekkel és a hajót sincs aki vezetné. Az állapotával nincs gond, csak ismét be kellene üzemelni. Ezért indokoltnak láttuk, hogy meghirdessük eladásra, ebből legalább származna haszna az önkormányzatnak – nyilatkozta.

Mint megtudtuk, a felhívásra már akadt egy jelentkező. Az viszont még a jövő zenéje, hogy vele köttetik-e meg az adásvételi szerződés. Az ajánlatot tartalmazó borítékot ugyanis majd a testületi ülésen fogják felnyitni, és ott dől el, ajánl-e olyan magas összege a potenciális vevő, amennyiért megéri odaadni neki a hajót.