Elhunyt Kovács Mihály, Szolnok Díszpolgára, a Tisza Táncegyüttes tiszteletbeli elnöke

Nyolcvan esztendősen elhunyt Kovács Mihály, Szolnok Díszpolgára, valamint a japán kormány által adományozott „Felkelő Nap Rendje Arany és Ezüst Sugarakkal” díjas, továbbá számos nemzetközi, hazai és helyi elismerés birtokosa, a Tisza Táncegyüttes tiszteletbeli, valamint a Jászkun-Japán Baráti Egyesület rendes elnöke.

Ez év márciusi beszélgetésünkkor már tudtuk többen, s persze maga is, hogy nemsokára bekövetkezik az, amitől ő egyébként nem tartott. Súlyos betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, melyet türelemmel és méltósággal viselt. Bölcs volt, utolsó évtizedeiben főleg a keleti tanok mentén élt, melyek békességet, szeretetet és empátiát hirdetnek. 

Kovács Mihály február 27-én volt nyolcvan éves. Ez alkalomból, határon innen és túlról is, sokan kívántak Szolnok Díszpolgárának jó egészséget, örömöt és boldogságot, köztük voltak hírportálunk munkatársai is.

– Gyermekként rettentően türelmetlen voltam, mondván, mikor leszek már idősebb – meséltettük meg akkor (is) ifjúságáról a tapasztalatait az idő múlásával hófehérré lett szakállában is hordozó Kovács Mihályt, vagy ahogyan a japán barátok a tiszteletüket fejezik ki iránta: Misi szant (san – japán megszólítás, a tisztelet és megbecsülés utótagként használt jele).

Kovács Mihály szülei ízig-vérig nyakas kunok, tősgyökeres kunhegyesiek voltak, ő magát is annak vallotta. Az általános iskolát Tiszaroffon végezte, majd pedig a törökszentmiklósi Bercsényi Miklós Gimnáziumban érettségizett. Színjátszókörökben szerepelt, versekkel, prózákkal lépett fel a rendezvényeken.

Az érettségi után a főváros lett az ideiglenes otthona. Ezidőtájt volt lehetősége kipróbálnia magát a KISZ Központi Művészegyüttes tagjaként irodalmi színpadokon. Nem sokkal később visszaköltözött Kunhegyesre, majd pedig ’63-ban bekerült művelődési szervezőnek a helyi kultúrházba. Amikor pedig ezt az intézményt ’65-ben megszüntették, elkerült a Tiszafüredi Művelődési Házba. Tapasztalatokkal felvértezve, innen érkezett meg ’73-ban Szolnokra, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba, ahol hamarjában igazgatóhelyettes lett.

Szintén hozzá és az általa (is) „menedzselt” Tisza Táncegyüttes eljutott Japánba, melynek következménye lett a Szolnok és a japán Juza közötti testvérvárosi kapcsolat.

Kovács Mihály nyakas kun volt és maradt, de lokálpatrióta szolnokivá is lett. Halála nagy veszteség a jászkunsági vármegyeszékhelynek és a hazai tánckultúrának, valamint a magyar-japán baráti társaságnak egyaránt.