Nemcsak csigát sodornak, hanem jótékonykodnak is

– A csigakészítő csoport harminc éve kezdte meg működését, még Nagy Kálmánné esperes felesége, Éva néni indította el. Amióta huszonegy éve Karcagra költöztünk, már az én vezetésemmel működünk – mondta Konczné Lehóczki Krisztina, és közben kiderül, a kezdőcsapatból is maradt még „csigacsináló”.  – Egyedül már csak én! – árulta el a kilencvenegy éves Rózsa Antalné Marika néni. 

– Nagyon jó ebbe a közösségbe járni, akinek névnapja, születésnapja van, azt köszöntjük, hozunk süteményt, üdítőt, énekelünk. Én a csigakészítést régen, még lánykoromban tanultam az édesanyámtól, és az ő eszközeivel dolgozom, ahogy mások is itt a csoportból. 

– Megesik, hogy gimnazista és általános iskolás diákokat is hívunk a foglalkozásainkra, önkéntes alapon – folytatta a lelkipásztor.

 – A csigakészítésnek két célja is van: egyrészt, hogy együtt legyünk, másrészt az eladásából befolyt összeg mindig jótékony célra megy. Van egy perselyünk is, minden csigatészta-készítés után ki mennyit szán erre, annyit dob bele. Ebből, a tagdíjakból és különböző adományok befizetéséből vesszük meg a karácsonyi szeretetcsomagokhoz valókat. Decemberben hatvan elég tartalmas csomagot készíthettünk így, aminek nagyon örültek az ajándékozottak. Kirándulni is szoktunk a bevételből, tavaly Szarvason voltunk, de a taggyűléseinket is ebből finanszírozzuk, hiszen a Nőszövetség sokkal több tagból áll. 

Nyolcvanöten vagyunk jelenleg, vannak aktív korúak, akik még dolgoznak, ők a taggyűléseinkre, konferenciákra jönnek és támogatnak bennünket, és mindig mondják, ha nyugdíjasok lesznek, jönnek csigatésztát készíteni – sorolta Konczné Lehóczki Krisztina, aki maga is Karcagon tanult meg csigát sodorni. Huszonegy éve, amikor Karcagra költözött a férjével, akkor látta, hogyan készül a csiga, náluk ez nem volt szokás. – A nagymamám másfajta tésztát csinált, amire engem is megtanított. Így itt kaptam egy névre szóló, szép, faragott csigakészítő felszerelést, amit féltve őrzök, és minden alkalommal ezzel sodrom a csigát – tette hozzá a lelkipásztor, aki arról is beszélt, hogy lelkészként mit jelent számára ez a csoport. – A közösség erősítését, hiszen bennünket is megtépázott a vírus. 

Ezek a kéthetente tartott délutánok azon túl, hogy együtt vagyunk idősebbek és fiatalabbak, és közösen tevékenykedünk, nagyon fontosak, de egyben igei alkalmak is, hiszen éneklés, imádság, igeolvasás is történik. Egymásról is érdeklődünk, hogy ki hogy van, tudunk-e azokról, akik nem jöttek, aki beteg, azt meglátogatjuk – árulta el Konczné Lehóczki Krisztina, aki magánemberként is úgy érzi, mind a nőszövetségi, mind a csigakészítő csoport rendkívül jó közösség, ahol segítik egymást, és közben pedig viszik tovább ezt a szép hagyományt. Ráadásul nyitottak az új belépőkre is, az sem feltétel, hogy a csatlakozni vágyó a református egyház tagja legyen. 

– vette át a szót a rangidős. 

– Mint mindenhol, ahol a nők megjelennek, a divatról, unokákról való beszélgetés után biztos, hogy a főzés jön szóba. Sok-sok receptet osztunk meg egymással, aztán van, amikor az itt kapott sütit megsütjük, és elhozzuk legközelebb „zsűrizésre”. Elmondhatom, sosem ér csalódás. Itt gyűjtjük az ötleteket arra is, hova kiránduljunk, mit nézzünk meg – sorolta Marika néni. – Mi nem tudjuk elképzelni az ünnepi húslevest csigatészta nélkül. És hogy mi a titok? Az nincs, csak az ősi recept, hiszen a tésztát nem lehet csak egyféleképpen csinálni: víz nélkül, lisztből és tojásból – árulta el egyfajta összegzésként Saliga Józsefné, miközben már nyújtotta is a következő levélből az alapanyagot a csapatnak.