Századik születésnapján köszöntötték Irma nénit Túrkevén – videóval

Különleges nap volt a február 20-a a túrkevei református gyülekezet szeretetotthonában. A lakók a feldíszített társalgóban gyülekeztek, az asztalokon lévő finomságok elárulták, ott ünnep készülődik. Aztán szépen, lassan megérkezett a nap főszereplője, az éppen százesztendős Bedő Sándorné Irma néni.

– Ne tessék izgulni – súgták oda a gondozónők a fülébe az ünnep kezdete előtt. És Irma néni nem izgult, örömmel, olykor meghatódva hallgatta a köszöntéseket, az életének felelevenített pillanatit. Bizony egyszer-kétszer előkerült a zsebkendő is, s nemcsak az ünnepelt ejtett könnyeket a régi időket visszahallva, hanem a lakótársak, vendégek is meghatódtak Irma néni életének egy-egy történésén.

– Különleges nap a mai, Irma néni ma ünnepli életének igen nevezetes évfordulóját, a századik születésnapját. Ezt a számot szinte kimondani is nehéz, hiszen sokak számára felfoghatatlan. Irma néni azon kevesek közé tartozik, akik részesedhettek ebben az Isteni ajándékban. De ugyanolyan ajándék ez a közvetlen családtagjainak, közeli hozzátartozóinak, és nekünk a vele közvetlenül ünneplőknek is – kezdte köszöntőjében Szabó Attila.

– hangsúlyozta az intézményvezető.

Ami bizony tartogatott jót és rosszat, felemelő és megterhelő dolgokat. Irma néni mindennek ellenére pozitívan és tetterősen élte és éli életét. Mert ahogy vallja: – Főt hajtva viselni a saját sorunkat, megelégedni azzal, ami van és ha szerényen is, de szeretetben és aktívan kell élni. Szerinte ez a hosszú élet titka.

S hogy mi fért ebbe a száz esztendőbe? Ahogy az életútjából kiderült: 1924. február 20-án a Hajdú-Bihar vármegyei Gáborjánban látta meg a napvilágot, a család első gyermekeként. Édesapja becsületes földművelő volt, aki gazdálkodással foglalkozott, édesanyja pedig háztartásbeliként dolgozott. Egy öccse volt, akivel jó testvérek voltak.
A gyermekkorát az I. világháború pusztítása, majd az azt követő zivataros politikai korszak beárnyékolta, de a család összetartó ereje, a békés családi légkört átitató szeretet, és az Alföldi magyar lakosságra jellemző vasakarat le tudta győzni ezeket a kihívásokat. Szüleitől megtanulta a kétkezi munka szeretetét, sokat dolgozott az állattenyésztésben, és a ház körül, közben iskolába járt, ahol életének egyik legszebb szakaszát élte. Varrónő lett, fiatal felnőttként megtanult varrni mesterfokon.

Nem sokkal később közös családbarát kapcsán megismerkedett Bedő Sándorral, akibe szerelmes lett, akivel össze is kötötte az életét. Sokat dolgoztak rengeteg állatuk volt, gazdag konyhakertet műveltek. Férjével mintaházasságban éltek, nagy boldogsága volt, mikor Irma néni 1949 karácsonyán életet adott első gyermekének Sándornak, és 1951 áprilisában kisebbik fiának, Gyulának. Nagyon szerette a fiait, és büszke volt rájuk.

Sajnos idősebbik fia 45 éves korában elhunyt, fiatalabbik gyermeke Szolnokon telepedett le. Négy unokája és kilenc dédunokája van, akik nagy boldogsággal töltik el a mai napig.

Férje hetvenéves korában hunyt el, Irma néni még még hét évig élt egyedül Gáborjánban. Megromló egészségi állapota miatt Gyula fiához költözött Szolnokra. A Gáborjáni házat, a családi fészket eladták. Fiáék szeretettel gondoskodtak róla, de egészségi állapotának tovább romlása miatt 2022-ben az idősek otthonába költözött. Lakótársaival jó a kapcsolata, beilleszkedett a közösségbe.