Mit jelentett régen a május elseje, és mit jelent ma? – galériával

„Éljen május 1., a békéért küzdő népek seregszemléje, a proletárnemzetköziség harcos ünnepe!” – ezzel az felkiáltással köszöntötte hasábjain május elsejét a Szolnok megyei újság 1953-ban. A fenti – ellentmondásoktól sem mentes – mondat bár igyekszik kategorikusan (a korszakban elvárt módon) megmagyarázni, mit ünneplünk május elsején, definíciónak biztosan nem állja meg a helyét.

Hiszen talán nincs is olyan ünnepünk, amely annyiféle jelentéstartammal bírna, mint május első napja, és amelyet az ünneppé nyilvánítása óta eltelt szűk másfél évszázad során többen is megpróbáltak kisajátítani.

Május elseje vált a munka ünnepévé

Noha a legtöbben a 19. századi munkásmozgalmakhoz kapcsolják május elsejének, mint ünnepnek a köztudatba való bekerülését, ez távolról sincs így. Európában már a középkorban is számos rituálé kötődött május kezdetéhez, ezek közül az egyik, hogy feldíszített fiatal fákat ültettek el a megújulás jeleként – ezek voltak azok a bizonyos májusfák.

Ám hivatalos ünneppé kétségtelenül „a hosszú évszázadban” vált, miután az 1889-es II. Internacionálé a munka ünnepévé nyilvánította. Mégpedig azért, mert 1886-ban ezen a napon vonultak utcára chicagói munkások százezrei a nyolc órás munkaidő kiharcolásáért. A munka ünnepe aztán pár évtizeden belül világszerte fontos ünneppé, munkaszüneti nappá vált.

A gyűlések, felvonulások napjává vált hazánkban

Magyarországon 1945-ben nemzeti ünneppé nyilvánították május elsejét. Ám az hazánk szovjetizálásával párhuzamban hamar szocialista erődemonstrációvá vált – „a békéért küzdő népek seregszemléje”, ugyebár –, és nagy külsőségekkel előadott felvonulásokban, gyűlésekben öltött testet.

Bár az ünnep politikai tartalma finomodott, hazánkban lényegében a Kádár-korszak végéig jellemezték a felvonulások május elsejét.

– Kötelező volt a gyülekező, meneteléssel, zászlókkal és az ismert külsőségekkel. Később május elseje politikai tartalma megváltozott, a nyolcvanas években az akkor már nem létező búcsút próbálta pótolni, és az irány sokkal inkább a majálisok sztárfellépőire helyeződött – fejtette ki érdeklődésünkre Horváth László történész, a Damjanich János Múzeum igazgatója.

Ma már sokkal inkább tavaszünnep május elseje

A változásokat jól jelezte Iványi Pál 1989-es szolnoki beszéde. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja Szolnokon azt mondta, „az ünnepeknek is megvan a maguk sorsa. Gyorsan változó és átalakuló világunkban a mostani május elseje is más, mint az eddigiek. Korábban ünnepeinken sokat, talán túl sokat szóltunk eredményeinkről. A múlt egyoldalú értékelése a félrevezető sikerpropaganda alapjává vált”.

Mint Horváth László mondta, a rendszerváltás után aztán némileg gazdátlanná váltak a május elsejék, míg manapság kezd új tartalmat kapni, és inkább egy tavaszi ünneppé válni. Hozzátette, azért nem véletlenül maradt piros betűs ünnep május elseje, minthogy az sem, hogy valamifajta értelmezést mindig próbálnak ráaggatni. Az viszont kijelenthető, hogy ma már jóval kevésbé átpolitizált, mint korábban, és inkább amolyan csapatépítő, családi rendezvénnyé vált.