Gyermekszanatórium lett a tragikus sorsú házaspár kúriája

Száztíz esztendeje a kúria utolsó gazdája, Beniczky István császári és királyi kamarás, tartalékos huszár hadnagy házasságot kötött Waldeck Valéria grófnővel.

A fiatal pár nászútján Szingapúrnál hajótörést szenvedett, s a kiváló sportember hírében álló fiatalok, a huszonhét éves férj és huszonnégy éves hitvese a cápáktól hemzsegő vízben próbált kiúszni a partra. Mindketten ottvesztek.

A férj apja, Beniczky Géza emlékükre 1912-ben alapítványt hozott létre. Homoki kúriáját harminc hold földdel együtt az alapítványnak adta, hogy ott gyermekszanatóriumot hozzanak létre.

Az épület különböző célkitűzésekkel azóta is a gyermeknevelést és oktatást szolgálja. A fiatalságról való gondoskodás korábban sem állott távol a Beniczkyektől. Előtte már alapítottak egy uradalmi iskolát Homokon, ami később községi, végül állami elemi iskola lett. A távolabbi rokonságból Beniczky Hermina Budapesten, Beniczky Ödön Cinkotán hozott létre középiskolát.

Ahogy megállunk az egykori kúria előtt, nehéz már felismerni benne a néhai úri lakot. Kezdettől fogva sokat alakítottak rajta, így eredeti megjelenését csak régi fotók alapján idézhetjük magunk elé.

A homoki birtokot 1866 után megszerző beniczei és micsinyei Beniczky család a Podmaniczky bárók egykori majorja helyén, 1883 előtt építette fel új otthonát, amiről annyit tudunk, hogy téglalap alakú, földszintes épület volt.

Homlokzati részén álló, mára jelentősen visszabontott nyolcszögletű tornyait eredetileg csúcsos sisak fedte, s fedett terasz kötötte össze egymással. A bal oldali torony gerendavázas díszítésű volt, az épület homlokzatát sávozásos minta és szegmensíves, vagyis lapos körszelettel fedett ablakok tették változatossá. Hátsó frontján egy oszlopos, üveges tornác nyomai mesélnek a régmúltról.

Az adományozás óta a házat jelentősen kibővítették, minden díszétől megfosztották, stílusától idegen, új ajtókat, ablakokat tettek rá.

Ahogy alaposan körbenéztük, körvonalain kívül szinte semmi nem emlékeztetett bennünket valamikori megjelenésére.

A tápiószelei Blaskovich-kúriával ellentétben, utolsó gazdáinak tárgyi emlékeit is hiába keresnénk benne. Azokat másik otthonába vihette magával a família, mert Homokon kívül többek között Cinkotán és Zsámbokon is rendelkeztek birtokokkal és kúriákkal.

Miután mai formájában több történelmi látnivalót nem kínált számunkra az egykori úri lak, elköszöntünk tőle, és a Beniczkyek itt látható kis emlékművétől.

Az biztos, hogy nemes gesztusával a kőből és fémből formált tiszteletadásnál is maradandóbb emléket állított egyetlen fiának és menyének Beniczky Géza. Gyermekekről gondoskodó alapítványával, a ma is csak Beniczkynek nevezett intézménnyel örökre beírta nevüket a köztudatba.

Rövid intézménytörténet

A Beniczkyek által megálmodott szanatóriumot az első világháború miatt nem sikerült létrehozni. Egy ideig az Országos Gyermekvédő Liga kezelte az alapítványt, majd a Magyar Iskolatestvérek Szerzetesrend kapott itt menedéket.

Ők 1924-ben megnyitották a Beniczky Fiúotthont, aminek lakói elemi, polgári és ipari iskolai képzést kaptak az intézményben. Ők építették új emeletes internátusukat is. Az intézményt 1950-ben államosították, Állami Gyógypedagógiai Fiú Foglalkoztató Intézet, majd Kisegítő, Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon lett belőle.

1991-től mezőgazdasági speciális szakiskola is van benne, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon néven. 2004-ben felvették egykori igazgatójuk nevét, azóta Révay György Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium a megnevezése.

Egy ősi família históriája és a honvédtiszt titokzatos halála

A beniczei és micsinyei Beniczky családot a 13. században említik először. Nevüket a Túróc vármegyei Benefalváról kapták, ami idővel Beniczkyvé változott. Első adománylevelüket IV. Béla királytól kapták. Az évszázadok során jelentős katonai és polgári hivatalokat viseltek és neves történelmi családokkal kerültek rokoni kapcsolatba.

A família neves tagja volt Beniczky Lajos ’48-as honvédtiszt, akinek halála egyike a múlt rejtélyeinek. A huszár alezredest a szabadságharc után kétszer is halálra, majd kegyelemből hosszú börtönbüntetésre ítélték. 1867-ben, a kiegyezés után került végleg szabadlábra, de néhány hónap múlva nyoma veszett. Holttestét Csepel táján fogták ki a Dunából.

Annyit tudunk róla, hogy eltűnése napján egy haldokló nagy beteg honvédhez hívták, s a Lánchídnál várta őt valaki. Az utána kutatókat később névtelen levelekben szintén halállal fenyegették meg. A nyomravezetőnek kitűzött jelentős összeg ellenére soha nem lett meg a gyilkosa. A feltételezések szerint az egykori honvédek közötti ellentétek, az osztrák titkosrendőrség, vagy a felvidéki működése során szerzett ellenségei is állhattak a bűnügy hátterében. Tény, hogy Beniczky honvéd alezredes meggyilkolásának okait máig homály fedi.

Ha szívesen olvasna egy másik megyei kastély történetéről is, itt megteheti.