Szkíta temetőre bukkantak a 4-es út mellett, Abonynál

– A 4-es utat szélesítik Cegléd és Abony között. Ennek apropóján az egész nyomvonalon több csapattal is dolgozik a Ferenczy Múzeumi Centrum… – kezdte gondolatait Patay Róbert.

Az intézmény régésze elmondta, nemrégiben fontos leletanyagra bukkantak Abony határában.

– E lelőhelyen 2003 és 2005 között is voltak már ásatások. Ezért már lehetett is tudni, hogy az útépítő munkálatok mentén milyen leletanyag várható. Korábban ugyanis itt egy százhatvankét síros szkíta kori temető került elő. S abban bíztunk, hogy ennek a temetőnek a további sírjait is meg fogjuk találni. Így is történt… – részletezte a szakember.

Aki arról is beszámolt, egyelőre kilenc sírt sikerült feltárniuk, ennél lényegesen több azonban már nem várható. Megkeresésünk idején épp három szkíta sír vizsgálatán dolgoztak a szakértők. A temetkezési hely széléről származó leletekről megtudtuk, azok egy része rossz állapotban látott napvilágot.

– Ez idáig főként szkíta edénytöredékeket és gyöngyöket találtunk, de egy korabeli vaskés is előkerült már. Sajnos azonban azt tapasztaltuk, a mezőgazdasági művelés nagyban károsította az itteni leletanyagot – taglalta Patay Róbert. Majd elárulta, az eddigi munkálatok során kilenc emberi maradványt találtak. Ruházatukra jellemző eszközöket viszont ez idáig nem fedeztek fel. A feltárt sírgödrök egyébként jellemzően ovális alakúak. Méretüket tekintve pedig általában 130x80 centiméteres sírhelyekről beszélhetünk.

Patay Róbert ezután az ősi nép szokásairól osztott meg érdekességeket.

– Fontos tudni a szkítákról, hogy vegyes temetkezési rítusuk volt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy különféle pozíciókban temették el halottaikat. Volt, amikor nyújtva, s olyan eset is, hogy zsugorítva. De ugyanabban a temetőben – ahogyan itt is – előfordult, hogy a holttestet elégették, s aztán hamvait a sírgödörbe szórták. Vagy pedig a hamvakat egy urnába tették, s így helyezték el végső nyughelyén – magyarázta a régész.

Majd hozzáfűzte, a korábbi feltáráshoz hasonlóan, ezúttal is találtak példát mindhárom temetkezési módra. A szakértő arra is rámutatott, távolról sem ez az egyetlen szkíta leletanyag a térségben.

– Cegléd környékén a közelmúltban nem sírok, hanem szkíta településnyomok kerültek elő. Főként gödrök és árkok, szkíta kori kerámiával. Így biztosak lehetünk abban, hogy voltak szkíta települések a térségben… – mondta.

A korábbi években mégis inkább a temetkezési helyekre figyelhettek fel a régészek. A Kárpát-medencei szkíta korszak egyik legfontosabb temetője nem messze innen, Tápiószelén került elő. Méghozzá rendkívül gazdag leletanyaggal. Ezt követően Cegléd határában leltek újabb szkíta sírra, mely valószínűleg egy gazdag férfi nyughelye lehetett. Ezt pedig bár kirabolták, mégis volt benne egy bronz tegezveret, nyílhegyek, vascsákány és vaskés is. Később Nyáregyháza térségében tárult fel szkíta temető. A leletet még a 90-es évek közepén, a 405-ös út építése előtt találták meg.

A Fekete-tenger mellől érkeztek

A szkíták keleti eredetű lovas nomád népcsoport voltak, akik nagyjából a Krisztus előtti 7. század közepén költöztek a Kárpát-medencébe, a mai Ukrajna területéről. Ezen belül is lakóhelyüket nagyjából a Fekete-tenger északi partvidékére, valamint a Dnyeszter és a Dnyeper térségére teszik a kutatók. Patay Róbert elmondta, a népcsoport mintegy kétszáz évig, a kelta hódítás időszakáig tartózkodott a Kárpát-medencében. Hozzátette, a szkíták esetében egy harcos népről van szó. S ezt a tényt számos, a sírokban talált használati eszköz is alátámasztja.

– A magas társadalmi státuszú férfiak sírjaiból nagyon sok fegyver kerül elő. Így például rövid tőrök, lándzsahegyek és nyílhegyek egyaránt – magyarázta a régész. A női sírokban pedig főként gyöngy- és edénymellékleteket, karpereceket és hajkarikákat találnak a kutatók.