Hegedűs Ádámnak Kint és bent címmel nyílt kiállítása Szolnokon

Leginkább városképek, de portrék és csendéletek is megtalálhatóak Hegedűs Ádám legújabb kiállításának anyagában, melynek a fiatal művész a Kint és bent címet adta.

– Elsősorban a külső és a belső terek ábrázolása miatt, ezek ugyanis mostanában a kedvelt témáim. Főleg Szolnok ad ihletet, hiszen a képeken azok a helyszínek jelennek meg, melyek az életem fontos részét képezték – nyilatkozta hírportálunknak Hegedűs Ádám a kiállításmegnyitón, a Verseghy Ferenc Könyvtárban.

A friss diplomás képzőművész már óvodában megszerette a festést, később a Waldorf-iskolában, ezzel párhuzamosan a Vizuális Alapiskola szakkörein csiszolta rajztudását, majd a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziumban végzett. Legutóbb pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerzett diplomát.

– Leginkább akrilfestékkel dolgozom. Korábban szívesen használtam akvarellt is, az utóbbi időben pedig kipróbáltam az olajfestéket, de az nekem nagyon új volt, és nagyon lassan szárad, így visszaálltam az akrilra – mondta jelenleg szívesen alkalmazott technikájáról.

Friss diplomásként ez volt az első kiállítása, melyet Verebes György Munkácsy-díjas festőművész mutatott be a közönségnek. Bevezetőjében arról beszélt, mit jelent művésznek lenni.

– Annak, hogy valaki festőművész, szobrászművész vagy grafikusművész, egyáltalán képzőművész, bármilyen furcsa, vannak kritériumai. Most Hegedűs Ádám ott tart, hogy már hivatalosan is művész. Diploma van a kezében, és ezzel a kiállítással ezt is ünnepeljük. Távol álljon tőlem, hogy kizárólag papírhoz kössem azt, mit jelent művésznek lenni, hiszen rengeteg olyat is ismerünk, aki mindenféle hivatalos papír és végzettség nélkül országos vagy világraszóló életművet alkotott. Egy dolog biztos, hogy Hegedűs Ádám szívós, kitartó munkával, sok energiával rengeteg időt szentelt annak, hogy képezze magát szellemileg a készségei tekintetében. A szeme tekintetében, a keze tekintetében, de legfőképpen a szíve és az elméje tekintetében azért, hogy ő valóban méltó legyen arra a titulusra, hogy művész – méltatta fiatal kollégáját.

Verebes György azt is elmondta, azon túl, hogy egy művész szép dolgokat hoz létre, és megvalósítja önmagát, a művészet feladata önmagában nem ez. Hanem az, hogy releváns, hiteles és erőteljes üzenetet közvetítsen a társadalom számára.

– A művésznek nincs munkaideje, nincs szabadideje. Az igazi művésznek nincs. Mert ez nem foglalkozás, még csak nem is hivatás, hanem egy alapállás. Egy olyan lelki, szellemi beállítottság, melynek mentén az ember a világot szemléli. Ezt tanúsítja papíron Hegedűs Ádám diplomája, de ez csak egy papír. Az ő alapállása már évekkel ezelőtt bizonyított volt számunkra, szolnoki közönség számára. A festő, amikor képet fest, nincs más lehetősége, mint hogy ő legyen a festék, a vászon és az ecset egyszerre. Ez az, amit a művész tud, a jelenlét intenzitása az adott pillanatban. Ez, amire diplomát adnak. Egy olyan egyéni és megismételhetetlen lencsén keresztül mutatja meg nekünk saját váro­sunkat, saját kis asztalunkat néhány pohárral, néhány arcot, néhány látomásszerű mozdulatot, mely talán nem is kívülről, sokkal inkább belülről jön. A kiállítás címe is ez: Kint és bent – zárta gondolatait a Munkácsy-díjas művész.

Életre keltette az épületeket

Hegedűs Ádám témái között a házak, épületek, szobarészletek megjelenítése a leggyakoribb. A kiállítást megnyitó Verebes György festőművész szerint ezek ábrázolásmódja kelti életre az alapesetben élet nélküli látványt.

– Ha megnézi a közönség, egyetlen ember sem látható a képeken. Ezek a házak az ablakaikkal önmagukban az élőlények, melyek a saját történetüket hordozzák magukban. Ezekben benne vannak tragédiák, szerelmek, szenvedések, veszekedések kibékülések, háborúk... Regények vannak ezekben az épületekben. Csakhogy ezeket a házakat ahhoz így kell ábrázolni! Ezt a fényképezőgép soha nem tudná. Mindenkinek ismerős lehet, amikor ugyanazokat a helyszíneket látva egyszer csak azt vesszük észre, hogy ez az utcasarok tegnap még egy teljesen más helyszín volt.

– Egy adott hely több száz arcát mutathatja attól függően, hogy milyen év- vagy napszak van, milyen fényviszonyok és időjárási körülmények uralkodnak, és milyen lelkiállapotban érkezünk oda. Ez az, ami lényeges. Ezen a kiállításon Hegedűs Ádám hihetetlen érzékeny szemüveglencséjén keresztül láthatjuk a saját környezetünket – mondta a kiállítás anyagáról a Szolnoki Művésztelep vezetője.