Értékes, évszázados kincseket mutatnak be a miklósi tárlaton

– Itt, az első tárlóban az újratelepítés utáni időszak különböző dokumentumai találhatóak. Az 1749-es évtől kezdve anyakönyvi kivonatok, halotti bizonyítványok, házasságkötések iratai és nagyon sok fontos esemény feljegyzései – mutatta a kiállítás egyik anyagát Szabó József, a Törökszentmiklósi Református Egyházközség elnöklelkésze.

– A második tárlóban a legértékesebb emléktárgyaink találhatóak. Ezek kereszteléshez és úrvacsorához szükséges eszközök – melyek közül a legkorábbiak 1729-ből származnak –, egy keresztelőkancsó, illetve egy kenyérosztó tányér. Emellett nagy méretű ónkannák is megmaradtak – mondta a második vitrinnél.

A lelkipásztor szerint a kancsók mérete is azt bizonyítja, hogy valaha nagyon jelentős református gyülekezet élt a városban.

– Az óntárgyak a református egyházközségek jellegzetes keresztelési és úrvacsorai tárgyai voltak, melyek abban az időben a jobbágyok számára nagy értéket jelentettek. Hiszen azon túl, hogy a földesúrnak adóztak, eltartották családjukat, az egyházközség részére még ilyen értékes tárgyakat is készítettek, adományoztak – világított rá az egykori gyülekezeti tagok elhivatottságára Szabó József.

– Rendkívül értékesek az itt látható úrvacsorai kelyhek is, melyek ezüst alapanyagból készültek, arany borítással. 1732-ből származik a legrégebbi kelyhünk, melyet Makkai István, Seress Mihály, Sütő János és Kovács György bírók adományoztak az egyházközség részére. Ebből arra is lehet következtetni, hogy a református egyházközségnek komoly, áldozatkész tagjai voltak az akkori elöljárók is – folytatta a tárlatvezetést az elnöklelkész.

A tárlaton két kép is látható, az első Gaál István esperest ábrázolja, aki arról nevezetes, hogy a törökszentmiklósi egyházközség első olyan lelkipásztora volt, aki elnyerte ezt a tisztséget. A másik Baltazár Dezső tiszántúli püspök arcképe. Ezek mellett látható az 1927-ben megrendezett első Református Nagygyűlés eredeti plakátja.

A kiállításon egy márványba vésett névsorból kiderül, hogy a törökszentmiklósi református gyülekezetben 1569 óta harminchét lelkipásztor végzett szolgálatot.

Közülük Veres István lelkész szolgált a leghosszabb ideig, ötven éven keresztül vezette a helyi református közösséget. A tárlat több olyan, egykor élt személyt is bemutat, akik nagyon sokat tettek a helyi közösségért. De bele lehet olvasni a város egyik első demokratikus intézményének, a református egyházközség presbitériumának jegyzőkönyveibe is, az első 1859-ből származik. Látható az úgynevezett aranykönyv is, melyben az akkor tervezett, új templom építéséhez szükséges adományokat jegyezték.

– A város legrégebbi tárgyi emléke az újratelepítés után ez az 1724-ben készült, úrasztalára való terítő, melynek méretei azt mutatják, hogy az egykori, ideiglenesen helyreállított templomban egy jelentős méretű asztal lehetett. A terítő ugyanis két méter tizenöt centiméter hosszú és százhatvanhárom centiméter széles. Egy Bánki Sára nevű egykori gyülekezeti tag készítette – mutatta be a legrégebbi emléktárgyat.

A különleges tárlaton mindezek mellett korabeli énekeskönyvek, szentírások, prédikációs és imádságos könyvek is láthatóak, valamint egy időkapszula 1882-ből, melyet a templomtorony újraépítésekor helyeztek a toronygombba. Ebben egykori újságok is voltak, olyanok, mint a Lehel Kürtje, a Nagy-Kunság, Jász-Nagykun-Szolnok és a Magyar Ujság. Az iratok között Vadai Ferenc akkori lelkipásztor a jövő generációjának szóló áldása is megtalálható.

Az államosítással szinte minden emlék elveszett, lebontották a régi épületet

Törökszentmiklóson az újratelepítés után 1720-tól kezdődtek el a református istentiszteletek a régi templom helyén, majd amikor megnőtt a gyülekezet lélekszáma, újra volt szükség. 1789-ben adták át a ma is működő református templomot, mely Törökszentmiklós legrégebbi műemlékének számít, és elkezdődött az egyházi oktatás is.

– Egyházközségünk nem volt könnyű helyzetben az elmúlt évtizedek során. 1948-ban államosították iskolánkat, emiatt nagyon sok emlék elveszett. További sajnálatos eseményként a templom két oldalán álló parókiákat is államosították. A nyolcvanas évek közepén a déli parókia helyén felépült a buszpályaudvar. Az épület bontásával a város legrégebbi, paraszt barokk stílusú épülete is megsemmisült.

– Ezek fájdalmas veszteségek voltak. Amikor megkezdtem a szolgálatomat harminchat évvel ezelőtt, a megmaradt emlékek szétdobálva feküdtek padlásokon, pincékben. Az elmúlt három évtizedben sokat visszakértem, és visszaadtak magánszemélyek, múzeumok – mondta Szabó József, a Törökszentmiklósi Református Egyházközség elnöklelkésze.