A berekfürdői Üllő-parti tanyának állít szép emléket könyvében

– Az Üllő-part Berekfürdőhöz tartozik, 1951-ben vásárolta meg ott édesapám azt a tanyát, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Az álmok netovábbja volt nekem az a hely, ott nőttem fel és szereztem azokat az élményeket, amelyek örökre megmaradtak bennem, s amelyek megalapozták a település iránti szeretetemet, tiszteletemet.

Mint tanyán felnövő fiatalnak, rengeteg dolgom volt,

mielőtt a 7 óra 25-kor induló busszal bementem Karcagra, előtte az állatok körül mindent el kellett végeznem. Délután nem az volt az első kérdés otthon, hogy fiam, mi a házi feladat, hanem adtál-e már az állatoknak, megetetted-e már őket? Ha azt válaszoltam nem, bizony csúnyán néztek rám a szüleim. A tanyasi lét meghatározta életemet, lelkiismeretesség, szorgalom, pontosság is együtt járt ezzel – mondja Bihari György, aki állategészségügyi főiskolát végzett, Gödöllőn pedig egyetemi szakmérnöki oklevelet szerzett. 

– A főiskola után gyakornokként a karcagi Béke Tsz-nél helyezkedtem el. A nagyon szigorú és a szakmát jól értő Fekete Pál volt a főnököm. Katonaság után visszakerültem a Békébe, majd a téeszek összevonása után a Magyar–Bolgár-Barátság Tsz-ben szarvasmarha-tenyésztési ágazatvezető lettem. Onnan a megyei állattenyésztési felügyelőségre, majd a karcagi Május 1. tsz-be kerültem. Sok szép szakmai sikert értünk el munkatársaimmal, amire a mai napig büszke vagyok. Dolgoztam az önkormányzatnál, s az egyik helyi bankból jöttem nyugdíjba. Akkor kezdtem naplót írni, de egy idő után rájöttem, ez nekem kevés. Egy újságcikk adta az ihletet az írásra. 

– Az első könyvem címe: Apáink hagyatéka, a másodiké Horváth Sándor igazsága, melyhez a történetet gyerekkori cimborám mesélte el. Mivel a Berekben nőttem fel, az ottani tanyavilág a szívem csücske. Az Üllő-part nagyon termékeny vidéke a határnak, sűrűn épültek ott tanyák. A bereki könyv megszületése Molnár János bereki polgármesternek is köszönhető, ő kapacitált, írjak az én szemszögemből a faluról. Az Üllő-parti tanyák inkább emlékirat, olyan embereket szólaltattam meg, akik innen indultak, és számomra ismertek, például üvegfúvó, állattenyésztő, traktoros és középiskolai igazgató is megosztotta velem gondolatait.

Szeretet kell az emlékezéshez

Édesapja nyolcvanévesen is nagyon rendben tartotta kertjét, s ő ezt az aktivitást örökölte is tőle. S hogy min dolgozik most?

– Régóta van egy gazdaságunk, amit fejlesztgetünk, úgyhogy a fölös időmet, ha van ilyen, akkor ott szoktam eltölteni. Igaz, hogy földjeimet műveltetem, de van egy juhállományunk, s új hodályt építettünk, a munkákba már jelentősen belefolyik a fiam is. Ez leköti az időmet, de egy novellát még összehozok. Aki olvasta az Üllő-partis kortársak emlékeit, annak az nosztalgia szempontjából is érdekes. Azt gondolom, az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, és amit vagy akit szeretünk, arra örökké emlékezünk. Ilyen nekem Berekfürdő – vallja be Bihari György.