A szolnoki Pogány Gábor Benő szobrászművész bronzkutyái őrzik az egyetemi campust

A kilenc magyar őshonos ebfajta fennmaradásának elősegítésére, valamint képességeik és genetikai megőrzésére irányuló szakmai tevékenységük összehangolása érdekében írt alá megállapodást prof. dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora és Fernandez Diaz Daniel, Magyar Ebfajták Szövetsége elnöke a napokban Budapesten. 

E hír már önmagában is rendkívül örömteli. Az pedig térségünk művészetkedvelőit töltheti el büszkeséggel, hogy az érintett felsőfokú intézmény kertjében már évek óta megcsodálhatóan szem előtt van mind a kilenc ősi magyar kutyafajta, Pogány Gábor Benő remekbe szabott, életnagyságú és élethű szobrai: a rövid szőrű- és a drótszőrű magyar vizsla, a komondor, a kuvasz, a magyar agár, a puli, a pumi és a mudi, valamint az erdélyi kopó. Az pedig minden bizonnyal a többek között Munkácsy-, Kaposvári Gyula- és területi Prima-díjas szolnoki szobrászművésznek okozott boldogságot, hogy nem is olyan régen még elszánt ebtenyésztőnek sem volt utolsó. „A kutya fáját, ez igen! – mondhatnánk, de inkább mondja el ő maga, hogyan csöppent bele ebbe a kutyavilágba.

– Ifjúkori barátaimmal sokat kirándulva, a természet szépségeit felfedezve barangoltuk be Erdély hegyeit, lankáit, erdőségeit, és az ottani székely-magyar vadászokkal, ebtenyésztőkkel sokat beszélgetve döbbentünk rá, hogy ha nem teszünk valamit, néhány év múlva örökre eltűnhet a világból, szégyen szemre pedig határainkon innen és túlról is a felmenőinket évszázadok óta társként és barátként szolgáló helyi kutyafajta. A magyar agár és az erdélyi kopó is.

– A román törvények Ceaușescu idején szörnyűek voltak. Minden, ami magyar gyökerű volt, irtották. Néhány jó barátommal együtt úgy gondoltuk, e téren önjelölt forradalmárok leszünk, mentjük, ami menthető – mesél az ebekkel történt szorosabb kapcsolata előzményeiről is Pogány Gábor Benő.

Elmondta, hogy a Szolnoki Művésztelep alkotólakójaként erdélyi kopókkal kezdték a vérfrissítést. Egy öreg diófa árnyékában üldögélve már az idő tájt megfogalmazódott bennünk, hogy majdan ezen őshonos fajták tenyésztői lesznek. Tovább mentek. Kutya-küllembírói vizsgát is kívántak tenni, ami egyik-másikuknak végül sikerült, ám szolnoki művészünk végül megállt az óhajig, elhivatottságát pedig inkább a szobrászat mellett tette le. Így sem rossz, mondja a székely bölcselet…

– Amikor 2015-ben Székesfehérváron felavatták az Aba-Novák Vilmos-szobromat, az ünnepi fogadáson a sors által tervezett ülésrend épp Sótonyi Péter mellé ültetett. Emlékeim szerint ő akkor még a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának dékánja volt, mely 2016-tól vált újra önállóvá, és lett ismét Állatorvostudományi Egyetem. Sótonyi pedig e felsőoktatási intézmény rektora lett. Nos, Péterrel az ünnepségen jól kibeszélgettük magunkat, mely máig tartó szoros kapcsolatot teremtett közöttünk. 

– A tervek és reményeim azonban már jóval előbb a fejemben voltak. Végül tehát így kapott Csatlós 2016-ban négylábú barátokat – osztotta meg egyik szoborsorozata ihletésének körülményeit a szolnoki művész, aki a doktori oklevelet kiváltó Munkácsy-díja okán immáron a Nyíregyházi Egyetem, Vizuális Kultúra Intézet docenseként tanítja hallgatóit a művészet szépségeire.