Műemlékké nyilvánították a szolnoki MÁV Járműjavító két régi, gyönyörű műhelyépületét

A napokban védett műemlékké nyilvánították a hajdani szolnoki MÁV Járműjavító két épületét. A Magyar Közlönyben június 18-án megjelent, az építési és közlekedési miniszter által jóváhagyott paragrafus a Kőrösi út 1-3. szám alatti egykori mozdonyszerelde és a főnökségi épületet nyilvánította védetté.

Mészáros Géza

A korabeli fiókműhely Méri Sándor 1947-es rajzán

Forrás: „Egy százéves szolnoki üzem; A Szolnoki Járműjavító Ü. V. története” kiadvány

Két műemlékkel gyarapodott Szolnok. Mint jelezték, a műemlékké nyilvánítás célja az 1858-ban a Tiszavidéki Vaspálya Társaság által mozdonyszereldének építtetett romantikus stílusú épület, valamint az 1900-ban, a Magyar Királyi Államvasutak által építtetett, historizáló stílusú főnökségi épület történeti, építészeti és iparművészeti értékeinek megőrzése.

A megjelent rendeletet követően hamarjában fellapoztunk egy vasúttörténeti kiadványt.

Kun Elek „Egy százéves szolnoki üzem; A Szolnoki Járműjavító Ü. V. története” című, 1947-ben, a centenáriumra megjelent könyve szerint, „...amikor 1847. szeptember 1-én felavatták a Pest–Szolnok vasútvonalat, a vasút üzemben tartásának biztosítására egy fiókműhelyt is létesítettek, amely azonban csak kisebb mértékű javításokat tudott eszközölni. Tíz év alatt számos sínpár épült az országban, melyek közül több Szolnokot is elérte. A Középponti Vasúttársaság 1850 márciusában átadta vonalait az osztrák kormánynak. Ez sem sokáig tartotta azonban kezében, hanem az 1857. április 4-én kelt szerződés szerint a Cegléd–Szolnok és a Szolnok–Debrecen közti vonalat a Császári-Királyi Szabadalmazott Tiszavidéki Vasúttársaságnak adta el. Ez a Társaság nyitotta meg 1858. április 24-én a Püspökladány–Nagyvárad, majd 1858. október 25-én a Szolnok–Arad vonalakat is.

A járművek javítását a kis fiókműhely már nem tudta ellátni, ezért 9 évi működés után átadta helyét a ma is fennálló üzem ősének, amelyet 1856. tavaszán kezdtek építeni a mai műhely területén. Az üzem 3 épületből állt: két egymással szemben álló, „L”-alakú és egy köztük fekvő egyenes épületből, melyek mind egyemeletesek voltak.

Az épület keleti, még ma is fennálló szárnyában volt a 12 állásos mozdonyszerelő műhely, mellette pedig a rugókovács, rézműves és tűzikovács műhely, a nyugati szárnyban a szerszámlakatos műhely, az abroncsmelegítő kemence, a gépház, kútház és esztergaműhely. Az emeletet az irodák és lakások foglalták el. Az épülettömb mögött álló külön kis épületben volt a kazánház. Az akkori üzem területe a mainak csak mintegy negyedrészét foglalta el, körülötte gyümölcsöskertek, és szántóföldek terültek el. A műhely mindig el volt látva munkával, mert a három legnagyobb vasúttársaság közé tartozó Tiszavidéki Vaspálya Társaság járműparkja elég jelentős volt, s annak nagyobbik részét itt javították…”.