Tűzfalra álmodja „Szolnok hajnalát” Kecső Endre festőművész

„Senki sem lesz próféta a saját hazájában”, szól a bibliai idézet. Az ősi mondás igazának megdöntésére készül a szolnoki születésű Kecső Endre. A 35 esztendős festőművész akár hasonló ikonikus alakja lehet majd a Tisza parti vármegyeszékhelynek, mint volt Aba-Novák Vilmos, anno. Ugyanis egy sok tekintetben különleges és izgalmas megbízásnak tesz eleget napjainkban, melynek láttán mindenkinek valamilyen érzése, de minden bizonnyal véleménye lesz.

– Pontosan mi is ez a vállalás, amelyről már a közbeszéd is tudomást szerzett?

– Egy művészetpártoló közösség, a szolnoki Szapáry Klub kért fel egy szabadtéri műalkotás elkészítésére. De helyesebb az a megfogalmazás, hogy az igények találkoztak. Mielőtt a Szolnoki Művésztelep lakója lettem, a fővárosban éltem, ahol akadtak murális munkák, de a mostani más lesz. Már az egyetemen megkedveltem az épületfestészetet, amely mostanra komolyan áthatja a művészetemet. A külső szemlélődőnek is érdekes lehet ez az irányzat, mert az alkotási folyamatba is beleláthat, míg magát, az alkotást pedig napról napra sokan megnézhetik anélkül, hogy képcsarnokokba, kiállításokra látogatnának el. A Szapáry Klub tagjai tulajdonképpen egy hatalmas tűzfalat biztosítottak számomra Szolnok egyik legszebb és legforgalmasabb utcájában, a Szapáryn, valamint a művészek számára legnehezebb alkotóelemet adták nekem: szabad kezet. Egyetlen kívánalmuk volt felém, hogy a falfestmény tartalma a „szolnokiság” legyen.

– Szolnok múltja nem volt viszontagságoktól mentes. Viszont minden megsemmisülése után újjáéledt. Milyen ábrázolási kifejezést választott témaként?

– Nem konkrétan Szolnok történelmét kívánom megjeleníteni vagy a város szimbólumát, a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt, sokkal inkább az ideák világába vezetem be a nézőt, ahol egy vizuális kaland közben segítségére lesznek hősök, istenek és múzsák, meg persze az én képiségem, amely természetesen az ókor művészetéből merítkezik. 

– A hely születése allegorikus formában középről tágul kifelé, és vonul végig a mű egészén. Szeretem az antik világot, sokat olvastam és tanulmányoztam főleg a görög kultúrát. A figurális elemek és a mély, vöröses barnás színek is ezt a több ezer éves kort idézik meg.

– Hallani lehetett az alkotása kapcsán, hogy stílusában merít Aba-Novák munkásságából is. Ez valóban így van?

– Csupán annyi, hogy az egykoron ugyancsak a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó festőművésznek nagy csodálója és rajongó vagyok. Illetve az is, ha már Aba-Novák az elhivatottságában példaképnek tekintendő, úgy a most készülő alkotás akár a festő tiszteletére is készül, az ő munkásságának is emléket állít.

– Mikorra várható „Szolnok hajnalának” megszületése? Mikor lesz látható a Szapáry úti épület tűzfalán?

– Az alkotómunka már zajlik. Hosszas előkészületek után a vázlat is megvan, a nemes-vakolatot javában hordják fel a szigetelésre a szakemberek, én pedig már toporogva várom, hogy kezdhessek, festhessek. A munkafolyamat időjárás függő, de reményeink szerint a Tiszavirág Fesztivál látogatói már láthatják „Szolnok hajnalát”…

Az időszakosok után hamarosan „állandó kiállítása” is lesz Kecső Endrének

Kecső Endre egy jókora vargabetűvel került ismét Szolnokra. A Tisza parti város szülötte gyermekkorában Martfűn élt a családjával. Egyre inkább kibontakozó rajztehetsége a békéscsabai iparművészeti középiskola felé, később a Szolnoki Művésztelepen tanultak is a vásznak felé terelgették, és amelyek okán a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett szakdiplomát. 

Már oklevelének megszerzése előtt is számos egyéni kiállítása volt, azóta hazai és nemzetközi színtéren is rendeztek be képeiből tárlatokat. Óbudáról 2020-ban tért „haza”, mikor is sikeresen megpályázta a Szolnoki Művésztelep egyik művészlakását.