Bejelentkezett a gólkirályi címért a mezőtúri csatár

– Emlékszik rá, hogy ezt megelőzően mikor rúgott utoljára négy gólt egy mérkőzésen?

– Úgy másfél éve lehetett, a megye II.-es szezonzárón. Az a találkozó döntött egyébként a bajnoki cím sorsáról, és végül mi emelhettük magasba a trófeát, miután hazai pályán 5–3-ra legyőztük a Besenyszögöt – vágta rá azonnal Kormos László, a Mezőtúri AFC harminckét esztendős csatára, aki szombaton négyszer is megrezgette a Rákóczifalva hálóját.

– Ezzel feljött a góllövőlista második helyére.

– Montvai Tibivel nagyon jó barátok vagyunk – anno Kecskeméten évekig csapattársak voltunk –, meglehetősen sűrűn beszélünk egymással telefonon. A mérkőzés után rögtön fel is hívott, gratulált a teljesítményemhez, majd viccesen megjegyezte, hogy nem ártana, ha egy kicsit lassítanék, mert szeretne gólkirály lenni.

– Persze, nekem sem kellett több, gyorsan a tudtára adtam, hogy jobban tenné, ha ő meg rákapcsolna, mert különben rövid időn belül be fogom érni. Folyamatosan zrikáljuk egymást...

– Látva azt, hogy még mindig ilyen jó teljesítményre képes, néha eljátszik a gondolattal, milyen volna újra valamelyik NB-s bajnokságban szerepelni?

– Egyáltalán nem vágyom már arra. Tíz évet lehúztam profi labdarúgóként, és 2017 elején azért hagytam fel vele, mert azt éreztem, kezd kényelmetlenné válni számomra ez a fajta életforma. Gyakorlatilag félévente jártam haza, az idő alatt pedig alig láttam a szeretteimet, elég volt belőle ennyi.

– Azóta ismét kiegyensúlyozottá vált az életem, három hónapja született egy gyönyörű kislányom, van egy biztos munkahelyem, amiből el tudom tartani a családomat, és ezek mellett még a fociról sem kellett lemondanom. Így most teljes az idill.

– Tizenkét fordulót követően mindössze öt pont a hátrányuk a listavezető Tiszafüreddel szemben. Ön szerint minek köszönhető, hogy ilyen jól muzsikál a csapat az idén?

– Egységesek vagyunk, de keményen meg is dolgozunk a győzelmekért. Hetente hármat edzünk, ami egy amatőr osztályú gárda esetében ritkaságszámba menő dolog. Nem véletlen, hogy a második félidőkben sokkal több gólt lövünk, mint az elsőkben, jó az erőnlétünk. És még mennyit lőhettünk volna!

– Nem túlzok, ha azt mondom, hogy meccsenként temérdek helyzetet dolgozunk ki, csak sajnos hajlamosak vagyunk elszórakozni őket – beleértve magamat is. Jó volna az őszi fordulóból hátralévő meccseken pontokat szerezni, hogy utána a dobogón telelhessünk.