Öt centi hiányzott a dobogóhoz, de azért örül a 4. helynek Dominik

Pázmándi Dominik, a Szolnoki MÁV SE versenyzője távolugrásban negyedik lett a svédországi Boråsban rendezett U20-as Európa-bajnokságon. Erről is beszélgettünk a 19 éves atlétával.

Varga Balázs

Forrás: Facebook/Magyar Atlétika

– Először is milyen volt a körítés, maga az Eb?

– Remek volt a szervezés, a közönség és a pálya is, utóbbi elég kemény volt, amit én szeretek, úgyhogy jó volt rajta ugrani. Kicsit családiasabb volt a hangulat, mint a tavalyi junior-világbajnokságon, azt nagy stadionban rendezték, és mivel itt kisebb lelátó volt, az az ezer néző jobb hangulatot varázsolt, több erőt adott. Sokat jelent, amikor tapsolnak, buzdítanak, szurkolnak, ez feldobja az embert.

– A selejtezőt megnyerte 7,61 méterrel. Ezzel elégedett volt?

– Igen, az egy jó eredmény volt, és végre sikerült a deszkára érnem. Sokat bajlódtunk vele, mert nem jött ki sehogy sem a nekifutásom, aztán ott összejött, és egyből jó ugrás lett. Ennek örültem is, biztató volt. Aztán másnap már nem úgy ment.

– Igen, látszódott, az időjárási körülmények korántsem voltak ideálisak a döntőben.

– Küzdöttünk a széllel folyamatosan, nem volt túl jó, főleg az utolsó sorozatnál, ott már jött a vihar is, odafújt egy négyes hátszelet, az sem segített. Ezért sem jött össze úgy, ahogy terveztem. Az első három ugrásom nem volt a legjobb, még találgattuk, hogy legyen, ráadásul éreztem a hajlítómat, a lábfejem is húzott, mivel a selejtezőben az is megfájdult. A maradék három ugrást már jobbnak éreztem, akkor ugrottam a döntőbeli legjobbamat is (7,48 métert – a szerk.), de nem volt tökéletes.

Pázmándi Dominik számára az ötödik döntős ugrása ért negyedik helyet.

– Hogyan élte meg, hogy öt centiméter hiányzott a dobogóhoz?

– Ez zavar a legjobban, mert ha húsz centivel maradok le a dobogóról, akkor azt mondom, hogy megértem, mert egy jó eredménnyel előztek meg, de így nagyon bántó, főleg, hogy tudtam volna sokkal jobbat is. Persze ha azt nézzük, hogy milyen volt a idő, hogy fájt a lábam, ráadásul az edzési lehetőségeink sem ideálisak, akkor ebből a szempontból örülök a negyedik helynek, de azért mégis csak öt centi hiányzott.

– A hétvégén már újabb verseny, országos bajnokság, ott mit vár magától?

– Három számban neveztem, távolugrás, 4×100-as váltó és 100 méteres síkfutás, de lehet, csak az előbbi kettőben indulok, hogy pihentessük kicsit a lábamat, ráadásul annyira készülni sem tudtam rá mostanában. Távolban a dobogó szinte biztos, de szeretnék nyerni is, és ha ez összejön, akkor mehetek majd Norvégiába, a csapat-Európa-bajnokságra (augusztus 9–11. között rendezik – a szerk.). Örülnék neki. Ha jól kijön a deszka, akkor 7,80 méter is összejöhet, és még idén szeretném megdönteni a 7,84-es U20-as országos csúcsot. Erre is van esély. A váltóban is bajnoki címet szeretnék nyerni, remélem, meglesz.

– Mik a nyári tervek az edzésen és a versenyzésen kívül?

– Az ob után tervben van egy kis nyaralás, de ha nyerek, akkor irány a norvégiai verseny. Azért az Eb után volt egy kis idő lazítani. Szerencsére az érettségin sikeresen túl vagyok, most pedig várom, hogy felvesznek-e az egyetemre (szerdán este hirdették ki a felvételi ponthatárokat – a szerk.), Kecskemétre jelentkeztem, gépészmérnöki szakra. Ha sikerül, akkor ott is meg tudom majd oldani az edzéseket, de ettől függetlenül eligazolni nem szeretnék.