Már a felnőttek között is bizonyít a mezőtúri Juhász Gréta

A 30. tétmeccsét és ezzel együtt a világbajnoki címét is elveszítette U20-as női válogatottunk a szlovéniai Celjében, miután a döntőben kikapott a norvég együttestől. A magyar csapat oszlopos tagja volt a tornán a mezőtúri kötődésű Juhász Gréta. Vele beszélgettünk, de nem csak a világbajnokságról.

Varga Csaba

A mezőtúri származású Juhász Gréta, nyakában a világbajnoki ezüstérem, körülötte pedig a családja a képen Fotó: Facebook

Egy biztos: a magyar lányok büszkék lehetnek magukra, hiszen az elmúlt négy esztendőben három korosztályos Európa-bajnokságon is diadalmaskodtak, most pedig ezüstérmet szereztek az U20-as világbajnokságon. Ez idő alatt 30 tétmérkőzésükből 29-et megnyertek, ezzel minden idők egyik legeredményesebb magyar utánpótlás-válogatottjának számítanak.

– Azt nem lehet állítani, hogy a magyar csapatot szétvetette az öröm az eredményhirdetésnél, amikor nyakukba akasztották az ezüstérmet, hiszen az aranyra vágyakoztak. Sokat is tettek érte, mégsem sikerült megszerezniük a világbajnoki címet, hogyhogy?

– Nagy meccset játszottunk a norvégokkal – emlékezett vissza Gréta a vb mindent eldöntő, utolsó összecsapására –, a hajráig rendre náluk volt az előny, viszont nyolc perccel a vége előtt egyenlítettünk, majd két góllal is vezettünk (28–26). Sajnos nem tudtuk megtartani az előnyünket, a végjátékban már 30–29-re a norvégok vezettek. Erre föl kapufát lőttünk, míg ellenfelünk újra betalált, és megnyerték az aranyérmet.

Persze, hogy csalódottak voltunk, hiszen öt éve nem kaptunk ki tétmérkőzésen, és épp a vb-döntőt veszítettük el.

– Néhány nappal később már egy picit szebben csillog az ezüst, mint az eredményhirdetés után. A csapat nevében is szeretnék köszönetet mondani annak a több száz magyar szurkolónak, akik kiutaztak Celjébe, és biztattak bennünket, nagyon jólesett hallani őket, sokat segítettek.

– A televízióban is láttunk több magyar zászlót kifeszítve a lelátóra, köztük volt Mezőtúr felirattal is. Gondolom, a szülei is ott voltak a nézőtéren.

– Igen, szüleim is magyar zászlóval, a két öcsém pedig dobokkal utaztak ki a szlovén városba, ők is segítettek abban, hogy jó hangulat legyen a lelátón.

– Szakmázzunk egy kicsit, inkább védekezésben, a hármas poszton kapott több szerepet, balátlövőként támadásban viszont kevesebb leletőséghez jutott. Vajon miért?

– A válogatott szövetségi edzője, Kiss Szilárd kapitány nekem a védekezésben szánt több szerepet. Mielőtt pályára léptem, többször is mondta: „Gréti, légyszi tartsd a frontot!” Én pedig igyekeztem rendet tartani a hátsó régióban, ami ugye nem könnyű feladat, igyekszem keményen, de sportszerűen játszani. Mint minden szinten, sokat kell még tanulnom.

Támadásban még többet kell javulnom, hogy érett és jó játékos legyek, előkészítésben, pontosságban, döntéshozatalban mindenképp előre kell lépnem.

– Most a pihenés kapja a főszerepet?

– A családdal együtt igyekszem majd kikapcsolódni, a kirándulás és a strandolás kapja majd a főszerepet. Csupán jövő szerdáig tart a pihenő, mert másnap már edzésre kell jelentkeznem Kisvárdán. Szeptember 4-én már rajtolunk a bajnokságban.

– Egy éve szerződött Kisvárdára, amellyel a hetedik helyen végeztek a világ egyik legerősebbnek tartott bajnokságában. Most készül a következő évadra, ezek szerint jól érzi magát a szabolcsi klubnál?

– Igen, tavaly nyáron szerződtem Kisvárdára, ahol jól érzem magam. Úgy érzem, sikerült beilleszkednem a csapatba, huszonhat találkozón szerepeltem. Bakó Botond vezetőedzőtől megkaptam a lehetőséget a bizonyításra, én pedig igyekeztem élni a lehetőséggel. Már tavaly ősszel jelezték, hogy újabb szerződést akarnak velem kötni, én pedig örömmel elfogadtam az ajánlatukat.

– Két év múlva olimpia Párizsban, immár Juhász Grétával?

– Nagyon közel, mégis távol van számomra a 2024-es párizsi olimpia, még fiatal, mindössze húszéves vagyok. Szeretnék minél többet fejlődni, játszani és eljutni a felnőttválogatottba, ezért igyekszem mindent megtenni.

Azt gondolom, hogy hat év múlva a Los Angeles-i olimpia lehet számomra a reális cél.