Hírek

2005.09.15. 00:00

Bevándorlók célpontja vagyunk!

A Magyarországra bevándorlók többsége fiatal, a hazai átlagnál magasabban képzett, magyar nemzetiségű. Mára elsődlegesen gazdasági okokból, tanulni vagy karriert keresve érkeznek a betelepülők.

Tibay Gábor – Farkas Károly

[caption id="" align="alignleft" width="216"] A legtöbben gazdasági, megélhetési okokból települnek át, és mostanra már a második generációs hullám érkezik (képünk illusztráció)
[/caption]A tipikus bevándorló a környező országokból érkezik, és magyar nemzetiségű – derül ki a Népességtudományi Kutatóintézet közelmúltban elkészült, tegnap ismertetett „Bevándorlás és beilleszkedés” című tanulmányából. 1988 és 2002 között 295 ezren érkeztek az országba, és azóta is évente mintegy 8–10 ezer fő kér letelepedési engedélyt. Mint kiderült, az érkezők 71 százaléka a környező országokból települt át, túlnyomó többségük – több mint kilencven százalékuk – magyar anyanyelvű és nemzetiségű.

A számok azt mutatják, elsősorban a fiatal, magasan képzett külföldiek döntenek az áttelepülés mellett. Tóth Pál Péter szociológus, a tanulmány egyik szerzője szerint jellemzően a 24–34 évesek szánják rá magukat a költözésre. A kutató szerint az utóbbi évek tendenciája, hogy változik a bevándorlók nemi összetétele: míg mintegy tíz évvel ezelőtt még a férfiak voltak jelentős többségben, addig 2001-ben például már 14 százalékkal több nő érkezett az országba, mint férfi. Az adatok azt mutatják, hogy az újonnan érkezők elsősorban Budapestet és Pest megyét részesítik előnyben: így 2005 első félévében az összes bevándorló közel 72 százaléka telepedett le a fővárosban vagy közvetlen környékén.

Tóth Pál Péter a Reggel kérdésére elmondta: az elmúlt húsz évben két bevándorlási csúcsot tapasztaltak. Az első roham a romániai falurombolások idején érkezett az országba: 1987-ben még csak néhány ezer menekült lépte át a határt, de 1988–89-ben 18–20 ezer erdélyi magyar döntött a letelepedés mellett. A következő hullámot a kilencvenes évek elején a délszláv háború indította el: volt olyan év, amikor 40 ezer, elsősorban hadköteles korú férfi érkezett az érintett országokból. Igaz, Antall József akkori miniszterelnök annak idején kijelentette: Magyarország nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül befogadja azokat, akik nem kívánnak részt venni a vérontásban.

A szociológus hangsúlyozta, hosszú távú nemzetpolitika kialakítására lenne szükség, melynek szintén hosszú távú bevándorlási stratégiát is magában kell foglalnia. A jelenlegi hazai helyzet ellentmondásos: míg a kormányzati álláspont elutasította a kettős állampolgárság kiterjesztését, addig a jogszabályok könnyítve teszik lehetővé a letelepedést és a magyar állampolgársághoz való jutást a magyar nemzetiségűek számára. Tóth Pál Péter rámutatott: ha a külföldi magyarok bevándorlása a jelenlegi ütemben folytatódik, huszonöt éven belül számolni kell azzal, lesznek olyan, korábban magyarok lakta területek, ahonnan gyakorlatilag felszívódik a magyarság. Szerinte ez elsősorban a délvidéki, vajdasági magyarságot érinti, de hasonló játszódik le a Kárpátalján is – innen, idézte fel a kutató, előfordult, hogy teljes érettségiző osztályok kerestek új életet Magyarországon. Tóth Pál Péter hasonlóan ítélte meg az erdélyi magyarság helyzetét: ha folytatódik a tendencia, néhány évtized alatt félmillióval csökkenhet az ottani magyarok létszáma.

Gödri Irén kutató szociológus arról szólt, tizenöt év alatt jelentősen változtak a bevándorlás elsődleges okai. Míg a kilencvenes évek legelején politikai okok, a hátrányos megkülönböztetés volt az elsődleges mozgatórugó, addig manapság elsősorban a viszonylagosan könnyebb élet, a karrier lehetősége, a tanulás vezeti a külhoni magyarokat az országba. Mindettől függetlenül az etnikai sérelmeket és a kilátástalan politikai helyzetet még mindig a bevándorlók jelentős része nevezi meg a váltás okaként: együttesen a válaszolók közel húsz százaléka vezeti vissza érkeztét etnikai motivációra. A szakember elmondta, felmérésükben négy alapvető csoportba sorolták a bevándorlási érveket. Ennek megfelelően etnikai okokból elsősorban a volt Jugoszlávia területéről érkeznek, karrier-bevándorlók Szlovákiából jönnek a legnagyobb számban, családegyesítő megfontolásból Romániából, míg gazdasági szempontok figyelembe vételével Ukrajnából érkeznek a legtöbben.

A betelepülők jellemzően nem kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe a munkaerőpiacon: mivel a teljes népességhez viszonyítva magasabb köztük a jól képzettek aránya, viszonylag könnyen el tudnak helyezkedni. Családi kapcsolataik azonban értelemszerűen jelentősen megváltoznak szülőhazájuk elhagyásával. Így például családtagjaik jelentős részétől elszakadnak, még akkor is, ha az áttelepülők mintegy fele rendelkezik korábban az országba érkezett családtaggal. Az otthoniakkal a nagy távolság miatt nehezen ápolhatók a kapcsolatok. Ennek ellenére a bevándorlók általában elégedettebbek itteni helyzetükkel, mint az otthonival, sőt, e szempontból jobban érzik magukat új hazájukban, mint a magyarországi népesség.

Otthon is jó, de a legjobb itthon

Fodor Tímea (24), fodrász

Négy évvel ezelőtt jöttünk át Magyarországra a családom több tagjával. Erdélyben volt vállalkozásunk, de az ottani kilátástalanság miatt csábítóbb volt az anyaországba jönni. Ma már nem biztos hogy nekivágnánk, pedig itt sokkal jobb, mint otthon volt. De a bürokrácia megnehezítette az életünket. Csak sokadik nekifutásra sikerült megszerezni a letelepedési engedélyt. Sokszor elvesztették a papírokat, így minden alkalommal minden egyes papírt, igazolást, orvosi vizsgálati eredményt újra be kellett szerezni, ami anyagilag is nagyon megterhelő volt, hármunknak körülbelül egymillió forintjába került. De mindennek ellenére is nagyon jól érezzük itt magunkat, az emberek kedvesek, soha nem találkoztunk diszkriminációval vagy kirekesztéssel.

Szilágyi Erzsébet (27), nyelvtanár

19 évesen jöttem át, mert sokkal izgalmasabbnak tűnt Budapesten élni, mint Erdélyben. Szerencsére könnyen megkaptam az állampolgárságot, mert apukám magyar állampolgár volt. De ennek ellenére is sok utánajárással boldogultam csak. Nagyon rosszul esett, hogy ugyanúgy kezeltek, mint egy ukrán maffiózót. Az első három–négy évben többször is szembesültem a műveletlenségből vagy rosszindulatból fakadó kellemetlen élményekkel. Többször megkérdezték, hogy hol tanultam ilyen jól magyarul, egyik munkahelyemen le is románoztak. Most már nem biztos, hogy itt szeretnék élni.

Négy évvel ezelőtt jöttünk át Magyarországra a családom több tagjával. Erdélyben volt vállalkozásunk, de az ottani kilátástalanság miatt csábítóbb volt az anyaországba jönni. Ma már nem biztos hogy nekivágnánk, pedig itt sokkal jobb, mint otthon volt. De a bürokrácia megnehezítette az életünket. Csak sokadik nekifutásra sikerült megszerezni a letelepedési engedélyt. Sokszor elvesztették a papírokat, így minden alkalommal minden egyes papírt, igazolást, orvosi vizsgálati eredményt újra be kellett szerezni, ami anyagilag is nagyon megterhelő volt, hármunknak körülbelül egymillió forintjába került. De mindennek ellenére is nagyon jól érezzük itt magunkat, az emberek kedvesek, soha nem találkoztunk diszkriminációval vagy kirekesztéssel.

Szilágyi Erzsébet (27), nyelvtanár

19 évesen jöttem át, mert sokkal izgalmasabbnak tűnt Budapesten élni, mint Erdélyben. Szerencsére könnyen megkaptam az állampolgárságot, mert apukám magyar állampolgár volt. De ennek ellenére is sok utánajárással boldogultam csak. Nagyon rosszul esett, hogy ugyanúgy kezeltek, mint egy ukrán maffiózót. Az első három–négy évben többször is szembesültem a műveletlenségből vagy rosszindulatból fakadó kellemetlen élményekkel. Többször megkérdezték, hogy hol tanultam ilyen jól magyarul, egyik munkahelyemen le is románoztak. Most már nem biztos, hogy itt szeretnék élni. A legtöbben gazdasági, megélhetési okokból települnek át, és mostanra már a második generációs hullám érkezik (képünk illusztráció) -->

Ezek is érdekelhetik