A jó mesék az életre tanítanak

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Árpi a veszprémi színházban az Indul a bakterház főszerepére készül
[/caption]Utasi Árpi hat éve minden mesélő versenyt megnyer, amin elindul. Szerinte abban rejlik a titok, hogy az emberek szeretik a meséket. Ahogy ő is. Az RTL Klub tehetségkutató műsorában is kedvenc meséit mondta el. A csantavéri fiú a mai modern meséket nem nagyon kedveli, igaz, nem is nagyon ismeri őket. Ezért nem is a Walt Disney-hősökért, hanem a népmesék szereplőiért rajong. Ennek köszönheti azt is, hogy az elmúlt hetek számára is úgy teltek, mint a mesékben. Valóra vált az álma: színpadon szerepelhet. A veszprémi színházban az Indul a bakterház főszerepére készül éppen, de kedvenc meséiről sem feledkezik meg, bárkinek bárhol szívesen elmond egyet. Győri Nagy Sándor kultúrökológusként kutatja a meséket. Szerinte a mese minden kultúrának kiemelkedően fontos része. A magyar népmese pedig azért ad többet minden más mesénél, mert történetei erkölcsi iránytűként jóra tanítják a gyerekeket. Győri Nagy Sándor szerint a jó mese mindenkinek szól, felelősségre és jóságra nevel és időtálló a mondanivalója.

Nagyon fontosnak érezzük a hagyományok életben tartását – mondta Glózerné Szabó Györgyi, a Gödöllői Városi Könyvtár igazgatója. – Évekkel ezelőtt azért döntöttük úgy, hogy mesemondó versenyt szervezünk, mert úgy gondoljuk, hogy a népmesék észrevétlenül és nagyon komoly dolgokra tanítják a gyerekeket, ráadásul a hagyományok iránt is képesek felkelteni az érdeklődésüket. A következő mesemondó versenyre júniusban kerül sor Gödöllőn. Ráadásul ez nem egy egyszerű verseny lesz, hanem egy mesés fesztivál.  A fa ága rügyével – ezt a címet adták a rendezvénynek, és arra utal, hogy nemcsak mesemondókat várnak a szervezők, hanem azokat is, akik a mesét tanították. Nagymamával, idősebb ismerőssel vagy akár családilag is nevezni lehet a júniusi fesztiválra, amelyen népi muzsikusok és kézművesek számára is találkozót szerveznek majd.

Mesetörténelem

Amióta beszél az ember, azóta mese is létezik. A magyar mesekincsről már a honfoglalás idejéből vannak emlékek. A legelső mesék varázs- és tündérmesék voltak. A 16. században jelentek meg az első olyan népkönyvek, amelyekben már írott formában, összegyűjtve szerepelnek mesék. Kriza János, Jókai Mór, Arany László és Benedek Elek gyűjteményei tettek legtöbbet azért a 19. században, hogy ezek mindörökre fenn is maradjanak.