Hajszálon múlt a német turisták élete Kiskörénél(fotók)

Minden bizonnyal csak egy hajszálon múlt annak a két német túristának az élete szombat délelőtt, akik kenujukkal a kiskörei vizierőműtől néhány száz méterre beleborultak a Tiszába. A z átlagosnak igérkező ellenőrző akció, így mentőakcióvá minősült. Egy gumitestű hajóból a kiskörei örs munkatársai egyből a vízbe pottyantak utjába eredtek. Bár először úgy tűnt — amikor a vízügyi szakemberek értesítették őket —, hogy lubickoló, a vizi közlekedés szabályaira fittyet hányó fiatalokat kell rendreutasítani, a valóság teljesen más volt.

Egy eltévedt gumicsónak

Az ellenőrzés végeztével, a kikötő felé közeledve Pere Attila egy gumicsónakra lett figyelmes a parttól távolabb, amelyben egy fiú és egy lány kuporogott. A főtörzs közelebb ment hozzájuk, mivel a parttól 500

méternél távolabb ilyen kistestű gumicsónakkal nem szabad tartózkodni. A fiatalok ezt tudomásul véve visszairányították a part felé a kicsi lélekvesztőt.

Az erős sodrásnak köszönhetően a fiatalok vészesen közeledtek a vízlépcsőhöz. Két társuk, egy másik kenuban a megmentésükre indult, ám ezzel magukat is gyakorlatilag életveszélyes helyzetbe hozták. A vizirendőröknek azonban az éles helyzet sem okozott gondot, pár perc múlva az eltévedt túristák már biztonságban a parton voltak. Közben egy jókora csapat gyűlt össze a parton, akik együtt reménykedtek a mentőakció sikerességében. Nem hiába. Egyetlen egy dolgot azonban nem sikerült a partra vonszolni, mégpedig a felborult kenut, amit magával ragadott a mélybe a turbinák keltette szívóhatás.

— Egyre több a külföldi túrista a Tisza tavon és környékén — mondta a mentést a helyszínről irányító Busi László alezredes, a Tiszai Vizirendészeti Rendőrkapitányság vezetője. — Éppen ezért hasznunkra vállnak az örsökön szolgálatot teljesítő fiatal Tourist Police-os kollégák, akik a nyelvi problémák leküzdésében tudnak a leginkább segíteni. A mostani eset is megmutatta, sajnos a külföldiek nincsenek százszázalékosan tisztába a vizi közlekedés szabályaival. Most annyit tudtunk tenni, hogy kimentettük őket és elmagyaráztuk mire figyeljenek az elkövetkezendőkben.

Egyébként nem árt tudni mire fel is volt a nagyfokú rendőri készültség a parton. Szombaton ugyanis a Tisza Vízirendészeti Rendőrkapitányság víziközlekedési osztálya mindenre, illetve mindenkire kiterjedő fokozott ellenőrzést hirdetett a Tisza folyó 200 kilométeres szakaszán, valamint a Tisza-tó térségére. Közben kikötött a fiatalokat mentő hajó. A kikászálódó fiatalok angolul közölték, nem kivántak lapunknak nyilatkozni, az őket körbeálló vizirendőröknek azonban kénytelenek voltak. A Tourist Police-os hölgyek fordítottak, a vizirendőrök pedig szorgosan jegyzeteltek. Mivel kiderült, hogy egy véletlen baleset folytán kerültek be a vizlépcső előtti dróttalelzárt területre, nem indult ellenük eljárás.

— Eddig ez volt a legélesebb szituáció, amibe belecsöppentem — árulta el a hajóból kiszálló Pere Attila főtörzsőrmester, a kiskörei örs munkatársa. — A vízbe esettek közvetlen életveszélyben voltak, szinte az utolsó pillanatban sikerült őket kimenekítenünk. Egyébként nem élték volna túl a kalandot. Az egyik srácot már majdnem lehúzta a víz, amikor sikerült berántani a csónakba.

Még egy jó negyed óra mire a fiatalok visszatérnek a táborukba. Csak ezután szállhatunk be a hajóba, hogy végigkövessük miként is zajlik egy rendőri ellenőrzés a Tisza-tavon. Pere Attila ezen a délutánon nemcsak életmentő, hanem idegenvezető is. Az eredeti megbeszéltnél egy órával később végre nekivágunk a Tisza-tónak a hatvan perce még az életmentésnél használt hajóban. Előzetesen kapunk néhány jótanácsot mire figyeljünk. A gyenge úszók mentőmellényt kapnak. Erre azért van szükség mert a többi vizijármű keltette hullám miatt elég egy óvatlan pillanat és az ember könnyen a folyóban találhatja magát, ha nem kapaszkodik. Viszont az irányváltoztatáskor sem árt stabil fogást találni.

Az „alapoktatás” után kevéssel már nagyban részesei vagyunk egy ellenőrzésnek. Itt minden rendben vannak, iratok, tartalékfelszerelések egyaránt. Kisvártatva újabb hajót állítunk meg. Itt már az elején kiderül, hogy bibi van. A hajóvezetőnél ugyanis nincsen fényképes okmány. Pere Attila ekkor a rádióként és telefonként is üzemelő készülék után nyúlt és lekérte a férfi adatait, hogy megállapítsa a hajó minden papírja rendben van-e. Ezen felül felhívja a figyelmet arra is, hogy az elkövetkezőekben ne felejtse a kapitány a parton papírjait. Átsiklunk az abádi öbölbe. A parton tapasztalható kellemes nyári meleg a vizen hajformáló széllé erősödik, ami egyben légkondicionálóként is funkcionál. A főtörzs lassít. Észrevesz egy hajót és egy készülődő vizisíelőt. Dudál is nekik, hogy lassítsanak, ám a járművet irányító férfi nem ezt teszi, mint kiderül azt hiszi, hogy a járőrhajóról rámeredő objektív és kameralencse előtt egy rögtönzött bemutató kellene produkáljon.

— Hogyan lehet valakit hajóval vontatni? — érdeklődik a főtörzs.
— Ha van mellette egy figyelőszemély — vágja rá a középkorú férfi.
— És hol van a kisérő?
— Mindjárt jön, ott van a másik hajón — mutat a távolba.
— Ugye tudja, hogy addig itt kell várnia, amíg ide nem ér?

A férfi beleegyezően bólogat. Továbbhaladunk. Egy jetski-s akad a „hálónkba”. Pechükre a főtörzs több szabálysértést is felfedezett. Például nem volt a jetski-t vezető férfinál a személyi igazolványa, így maradt az időigényesebb megoldás, a személyes adatok lekérése telefonon keresztül. Ez nem egyszerű egy ekkora vízfelületen, ahol alig akad térerő. Emellett nem a sárga bójával kijelölt pályán közlekedtek. Erre mentségként hozzák, nem helyiek, nem tudták hol lehet a jetskivel közlekedni. Ez persze nem felmentő indok, készül is a szabálysértési bejelentő papír. A férfi szabadkozik, de együttműködő. Még azt is megteszi, hogy kimegy a partra az iratokért. Ezután ismét Kisköre felé vettük az irányt, s rengeteg tapasztalattal gazdagabban zártuk ellenőrző körútunkat.

méternél távolabb ilyen kistestű gumicsónakkal nem szabad tartózkodni. A fiatalok ezt tudomásul véve visszairányították a part felé a kicsi lélekvesztőt.

-->