Lehetetlen a spórolás?

Manapság gyakran panaszkodnak ifjú házasok, kisgyerekes anyukák, édesapák, hogy annyit dolgoznak akár a güzü, és ennek ellenére képtelenek spórolni valamit, akár egy keveset is félrerakni a keresetükből. Azért, mert a fizetések csigalassúsággal nőnek, de a napközis térítési díj, az utazási bérlet, a gáz, a víz, a villany, a közös költség olyan, akár a Himalája legfelső csúcsa. Meredeken emelkedő.
Bizony-bizony, ilyenkor jól jön a családnak egy szegről leakasztható nagyi. Sőt, az sem baj, ha az ezüstös hajú lélek közel lakik. Elvégre ha beteg a gyerek, rá is tud vigyázni. Ha meg úgy dolgoznak a szülők, hogy korán kezdenek: az oviba, suliba is elviszik az apróságot. Sok-sok nagyi meg is főz, főleg ha az unoka gyomra nem bírja a „börtönkosztot”. Merthogy sokszor így hívják a menzát.
Olykor-olykor a kis nyugdíjukból még arra is futja, hogy névnapra, születésnapra egy kis forintot csúsztassanak a gyerek zsebébe. Esetleg évekig fizetik az ifjúsági betétet, ráadásul állandóan kötnek, hímeznek valamit szemük fényének. Mert a nyugdíjuk nagyon kicsi, de a szívük! Abba a segítés megszámlálhatatlan módja belefér...