A világsztár szaloncukor

E tipikusan magyar „találmányt” a tizenkilencedik század első felében alkották meg a cukrászok. Advent időszakában a postai csomagforgalom éppen e csemegék miatt lendül fel, hiszen lassan már az öreg kontinens minden részébe küldünk a kedvelt cukorkákból, főleg ott élő családtagjainknak. Így az utóbbi években már nem csak a hazánkbeliek, hanem más nemzet polgárai is rákaptak e finomságra, a határ közelében található településeken például igazi szaloncukor-turizmus indult el...

Nem meglepő tehát, hogy pár hete a Vidékfejlesztési Minisztérium védetté nyilvánította a marcipános és a vajkaramellás szaloncukorkákat, és azok felkerültek az úgynevezett nívós termékek listájára. Persze nem a műmarcipán és -vajkaramella ízű, aromával dúsított édességekről van szó, hanem a mandulát és az igazi, sok-sok karamellát tartalmazó édességekről.

Gyanítom, az a tárca célja, hogy a fogyasztókat visszacsalogassák a valódi értékeket tartalmazó termékekhez, és hogy hazánkból minőségi csemegék kerüljenek külföldre, ne a silány fáravaló legyen híres, vagy még inkább hírhedt. Ha ez sikerülne, úgy a magyar szaloncukor hamarosan az egész világon ismert és kedvelt édesség, valamint előbb-utóbb igazi hungarikum lenne, a téliszalámi, a szikvíz, a Túró Rudi vagy éppen a Rubik-kocka mellett.

Rajtam igazán nem múlik a hungarikummá válás: én ugyanis szorgalmasan vásárolom a legfinomabb marcipános szaloncukrokat, mert az a kedvencem...