Leleplezés: emberek százai rettegnek tőlük

Közel két esztendőt töltöttek az anyaggyűjtéssel, illetve a könyv megírásával. A szerzőkkel a könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk.

— Miért éppen ebben a témában adtátok a fejeteket riportkönyvírásra? — kérdeztük a kollégáktól.

L. M. L.: — A kezdetekkor, 2009 őszén, még nem gondoltunk könyvre. Ráakadtunk egy érdekes témára, az uzsorázásra és a csicskatartásra, és főszerkesztői megbízás nyomán, egy riportsorozatba fogtunk az Új Néplap hasábjain. Megtörtént eseteket mutattunk be a megye különböző pontjairól.
G. J.: — A riportsorozat kiváltója az a később hírlapi kacsának bizonyult „információ” volt, hogy a Tiszazugban, Kunszentmárton környékén gyanús hullákat találtak a rendőrök. Mi „rámozdultunk” erre a hírre, és miközben nyomozgattunk, egy számunkra addig ismeretlen világ tárult fel előttünk.

— Mi mindent lehet tudni erről a világról?

L. M. L. — Elsősorban azt, hogy kíméletlen és kegyetlen. Farkastörvények uralkodnak benne, s a puszta erő dönt minden kérdésben. Az erős gond nélkül elveszi a gyengébbtől, amije van. Az uzsorás, a csicskatartó és a lakásmaffiózó ugyanazt teszi: a végletekig kizsákmányolja áldozatát.
G. J.: — Nem véletlen, hogy a sorozat és a könyv első részeinek erőszakot szenvedett szereplői közül négyen már nem élnek, és a haláluk körülményeit máig homály övezi. Az anyaggyűjtés során nagyfokú félelmet tapasztaltunk a kiszolgáltatottak körében, és ezen a félelmen csak nagyon szívós munkával tudtunk áthatolni.

— A riportsorozat tizenöt részesre sikerült, és előbb Minőségi Újságírásért Díjat kaptatok érte, majd a Nemzetközi Újságíró Szövetség Bátorságdíját is elnyertétek vele. Hogyan lett a sorozatból könyv?

L. M. L.: — A Bátorságdíj megünneplése után ajánlotta a főszerkesztőnk, hogy gondoljuk meg egy riportkönyv megírásának dolgát. Azt is hozzátette: nem újabb és újabb valós esetek felgöngyölítésére gondol csupán, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak a feltérképezésére, amelyeken ezek a bűnös magatartási formák megtelepedhettek.
G. J.: — A könyv alapját, mintegy negyven százalékát, a megjelent sorozat anyaga jelentette, és melléje kellett további, szociográfiai alaposságú riportokat készítenünk a terepen. A Tiszazugban, a Közép-Tisza-vidék apró falvaiban, Szolnokon és a Jászság egyes településein és végül a Tiszafüredi kistérségben. Sajátos látleletet igyekeztünk készíteni a vidéki Magyarországról.

— Tapasztalataitok szerint mennyire elterjedtek ma Jász-Nagykun-Szolnok megyében ezek a bűnös magatartások?

L. M. L.: — A megye 78 településének közel felén jelen vannak, hol kisebb, hol nagyobb súllyal.
G. J.: — Azokon a településen, amelyeken a szegénység, a munkanélküliség és az egzisztenciális ellehetetlenülés elér egy bizonyos fokot.

— Mi volt a megismert és megírt történetek közül a legemlékezetesebb számotokra?

L. M. L.: — Az önmagát önironikusan csak intellektuális csicskának nevező mérnökember kálváriája, aminek során elvesztette minden vagyonát, majd egy „ismert” szolnoki család csicskájaként, jószágot gondozott, autót vezetett, de ha kellett, korrepetálta is a háziak iskolás gyerekét.
G. J.: — A kunszentmártoni B. László esete, akitől az egyik helybeli család, alkohol és ügyvéd hathatós segítségével, „elszerződte” ingatlanát. B. és közvetlen rokonai pert indítottak a szerződés érvénytelenítésére, ám per közben B.-t, gyanús körülmények között, két autó is elgázolta; a rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálta, majd lezárta az ügyet.