a Népi ételek főzőversenyének megnyitóját követően hunyt el

– Emlékszem még csak terveztük Jászberényben, hogy egy olyan rendezvénysorozatot hozunk össze, amelyben a népi ételek régi receptjeinek felelevenítését állítjuk a középpontba, de konkrét elképzeléseink még alig alig voltak, hogy mikét is fogjunk hozzá – mondta visszaemlékezve Bobák József, a Jászsági Vendéglátók Egyesületének elnöke.

– Balázs mester már akkor rengeteg tanáccsal látott el bennünket. Számtalanszor váltottunk levelet, s amikor már látszott, hogy komolyan gondoljuk terveinket, tréfásan hozzám fordult és azt kérdezte: „Akarsz-e a játszótársam lenni?” Természetesen igen volt a válaszom, s onnantól fogva a korábbiaknál is nagyobb lendülettel és lelkesedéssel segített céljaink megvalósításában. Több mint egy évtizeden át tartó programsorozat, kötetek, kiadványok, rendezvények sora volt az eredménye a közös munkának, sőt emberként, barátként is fordulhattam Balázs mesterhez.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] A jászberényi emlékülésen felidézték dr. Draveczky Balázs, azaz Balázs mester életének fontos mozzanatait, szellemi hagyatékát. Fotó: Banka Csaba
[/caption]
Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója meg is jegyezte, hogy Draveczky Balázs az emlékülés tagjait biztosan az égi fehér asztalnál, kvaterkázva figyeli odafentről, és jó hangulatban gondol az együtt eltöltött időre. Később hozzátette, hogy Balázs mester mindig megtartotta emberségét, baráti hangulatát, „s ha lehet ilyet megjegyezni, távozása is életéhez méltó volt, hiszen barátai köréből, egy gasztronómiai rendezvény idején szólította őt a mindenható”.

Dr. Sári Zsolt, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója atyai jó barátjaként emlékezett mesterére, akinek egyik legfőbb erénye volt, hogy hatalmas tudását, kutatásai eredményét minden esetben olyan közérthető formában tárta a nagyközönség elé, hogy az az érdeklődők számára érthető legyen. Az érdeme volt, hogy igazi – mai közkeletű kifejezéssel – látogatóbarát múzeumot tudott létrehozni. Régész muzeológusként indult pályája, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumhoz kerülve (később azt vezetve) érdeklődése a gasztronómia felé fordult. – Balázs mester mindig is jóvágású úriember volt, aki akkor is úriember maradt, amikor igazgatóként még elvtársnak szólították... – emlékezett mesterére Sári Zsolt.

Számos fesztivál indításánál volt jelen ötletgazdaként, segítőként az egész országban, szűkebb hazánkban pedig a berényi Népi ételek főzőversenye mellett a szolnoki Gulyásfesztivál létrejöttében segédkezett. Példaképe Móra Ferenc volt, talán azért, mert Móra is számos dolgot kipróbált az életben, s az írás mellett remek muzeológus és régész is volt. – Balázs mester is szeretett írni, mesélni mindarról, amit a gasztronómiai emlékek aranymorzsáiból össze tudott gyűjteni.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Dr. Draveczky Balázs. Fotó: Banka Csaba
[/caption]
– Az életet is csak úgy lehet elviselni, ha megtaláljuk a magunk testhez illő vesszőparipáját – idézte fel Balázs mester egyik kedvenc mondását S. Nagy Anikó, egykori munkatársa, vagy ahogy egymás hívták, „harcostársa”, akivel sokat küzdöttek a vendéglátóipari múzeum megmaradásáért, népszerűsítéséért. Márpedig Draveczky Balázs megtalálta a maga testhez illő vesszőparipáját, s ez a hazai gasztronómia történetének minél teljesebb ismerete, bemutatása, hagyományainak megtartása.

Köszönet az emlékezésért

A jászberényi emlékülésen részt vett Draveczky Balázs özvegye is, aki meleg szavakkal köszönte meg a jászberényi szervezőknek, illetve a városba érkező ismerősöknek, barátoknak, a gasztronómiai szakma képviselőinek a részvételt, azokat az értékes gondolatokat, amelyet férje halálának évfordulója apropóján tolmácsoltak.

Balázs mester vallotta, hogy az egykori, hagyományos recepttúrákat meg kell őrizni, s egy kicsit mai ízlésre szabva, új köntösben ismét közkinccsé tenni. Ennek szellemében invitálták egy gasztronómiai élményt nyújtó ebédre a tanácskozás résztvevőit az emlékülés zárásaként a szervezők.