2013.08.05. 12:20
Ajándékba kapott életek
Soha nem gondolkodtam azon, hogy vállaljak gyermekeket vagy sem. A legtöbb nőhöz hasonlóan már kislányként, babázás közben is az anyaszerepre készültem.
Persze gyerekként még nem fordul meg az ember fejében, hogy mennyi pénzbe is kerül egy csemete felnevelése. Először a pelenkák, a játékok, majd a különórák, nem utolsósorban a továbbtanulás.
Való igaz, hogy amikor a népesség csökkenése szóba kerül, sokan elsőként az anyagiakra gondolnak. Talán többeket valóban ez tart vissza a családalapítástól.
Azt mondják, hogy a nők két dologért tennének meg mindent: azért, hogy legyen és hogy ne legyen gyermekük. A legtöbb ember életében eljön az az időszak, amikor úgy érzi, családot szeretne. Ilyenkor pedig nem számolgat, hogy mennyibe kerül majd a bébiétel vagy ne adj'' isten betegség esetén a gyógyszerek. És ott vannak, akik bár nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, nem szeretnék, ha fiuk vagy lányuk testvér nélkül nőne fel. Ezért vállalnak több gyermeket, nem pedig a nagycsaládosoknak járó anyagi támogatás miatt. Sőt! Akadnak olyan hölgyek, akikben olyan erős a gyermek iránti vágy, hogy egyedül is boldogan várják kisbabájukat.
S hogy ennek ellenére fogyóban a népesség? Igen, ebben az anyagiaknak is szerepük lehet, van. És pusztán anyagi ösztönzőkkel is növelhető talán a gyermekvállalási kedv. Mégsem ez motivál minden családalapítás előtt álló párt. Talán azért, mert tisztában vannak azzal, hogy milyen csekélység is ez a pénz ahhoz képest, amit majd a gyermekeiktől kapnak nap mint nap ajándékba: ölelést, mosolyt, szeretetet és persze ezek hozadékaként mérhetetlen boldogságot.