Tökéletes időjárás

„Úgy, hogy nálunk bizony négy évszak van” – vágott vissza velősen a ház asszonyának.

Ma már nálunk sem fehér holló a légkondicionált lakás, de mindezzel együtt lassan búcsút mondhatunk a négy évszaknak is. Ráadásul már nemcsak arról van szó, hogy nincs igazi tavasz, vagy igazi tél, hanem arról, hogy a nyár sem a régi már. Nem túl nagy távlat időjárási szempontból a saját gyerekkoromra visszagondolni, de a ''80-as években az már óriási szó volt idehaza, ha elértük a 30 fokot, most meg örülnénk neki, ha ennyi lenne a legmelegebb napokon.
Tudom, nekünk soha semmi sem jó, de az biztosan nem normális, hogy tőlünk egyenesen délre, légvonalban 4-500 kilométerre pár fokkal hűvösebb van (nem először ezen a nyáron), még ha ott tenger is mossa a partokat.

A „nekünk soha semmi sem jó” gondolatot úgy is folytathatnánk, hogy hamarosan az lesz a bajunk, hogy esik az eső, utána meg, hogy hűvösebbre fordul, pedig nemrég még milyen jó kis meleg volt, aztán meg, hogy meg kell fagyni, meg, hogy megint havazik, ami hideg, és utána csúnya latyakos lesz az út. De amiatt is kellemetlenül érezzük magunkat, hogy már fél órával korábban sötétedik, mint pár hete, satöbbi.
Hiába, nem lehet mindig 25 fok, melengető napsütés, és kellemes szellő, mert ha a többség kívánsága alakítaná az időjárást, biztosan valami ilyesmi lenne mindig.
Nem mondom, kellemes lenne, de sokkal, sokkal unalmasabb is.