Mindennapi füstölgéseim

Ezért aztán mindannyiunk számára ismerős látvány, ahogy boltajtóktól tisztes távolságban, vagy éppen kórházi kapualjakban szívják el azt a néhány slukkot a nikotin szerelmesei.
Tegyék belátásuk szerint, amíg képes vagyok kikerülni a vastag füstfelhőt, nem zavar különösebben. Az már sokkal inkább szemet szúr, amikor iskolák közelében látom ugyanezt. Tizenéves diákok készülnek így reggelenként a tanításra, talán nyugtatólag hat rájuk a felelés vagy dolgozat előtt. Félreértés ne essék, nem vagyok álszent, nem ők az elsők és valószínűleg nem is az utolsók a világtörténelemben. Talán nincs is olyan kamasz, aki ki ne próbálta volna a füstölgést, s tegyük a szívünkre a kezünket: manapság még jó, ha csak azt próbálja ki…

Csakh ogy korábban ezt suttyomban, az iskola sarkán túl, a mosdóban vagy délután a parkban tették, gondosan ügyelve arra, nehogy valamelyik tanerő tudomást szerezzen róla. A következmény ugyanis legalább egy alapos fejmosás lett volna, a visszaeső bűnös jutalma pedig minimum egy intő. Mostanság azonban egészen más a helyzet, nagyot változott a világ. Már eszük ágában sincs elbújni, titokban dohányozni, sőt, nem ritka, hogy a tanár – ez esetben még véletlenül sem lehet pedagógusnak nevezni – is velük együtt fújja a füstöt.
Csak azt tudnám, ezek után mennyire tartják majd hitelesnek, amikor az egészséges életmódra próbálja nevelni az ifjoncokat.