2017.04.10. 07:50
Bronzérem az utolsónak
Fülig érő mosollyal mutatta lányom élete első, sportban szerzett bronzérmét az iskola előtt. Anyai szívem túlcsordult a boldogságtól, mégiscsak az én lányom, na...
Útközben töviről hegyire kifaggattam, hogyan zajlott a váltó futóverseny, kikkel volt egy csapatban, mennyit kellett futnia. Otthon aztán folytatódott az élménybeszámoló és a szülői körülrajongás is, úgy gondoltuk, mégiscsak illik megünnepelni az első bronzosan csillogó sikert.
Amikor végetért a látványos ünneplés, lányom úgy mellesleg megjegyezte:
– Amúgy utolsók lettünk, mert a versenyen csak három csapat indult... Nos, tegnap óta röhögök. Gyerekem szarkasztikus humorán és főleg saját magamon.