A fiatalok elvándorlása súlyos probléma

Ujvári László

A falu csendes ut­cáin sétálva még a madárcsicsergést is tisztán lehet halla­ni. Eleinte felmerül a vá­rosi emberben, milyen jó érzés kiszakadni a zajból, pörgésből, és ha csak néhány percre ugyan, de megtapasztalni a falusi békét.

– Kevés a fiatal, egyre öregebb a falu, de szerintem ez mindenhol így van. Sok a magamfajta nyugdíjas, csendes itt az élet – elegyedik velünk beszélgetésbe egy, a kertjét rendezgető úr. Úgy látja, a közmunkásoknak köszönhető,­ hogy szép és virágos a település. – Nincs munkaerő, de munkahely sem.

A középkorúak és a fiatalok Tiszafüredre és Kunhegyesre járnak dolgozni vagy tanulni – fűzte hozzá.

A Petőfi úton egy idős hölgy kezében kerti szerszámok ­forognak, a ház előtti kertet gyomlálja. Virágok mindenhol…­

– Van rá időm, tizenöt éve itthon vagyok rokkantnyugdíjasként, szeretem a kertet és a növényeket. Bár most rettentő­ meleg van, de holnapra már esőt mondanak – sorolja indokait. Unokájára vigyáz, az iskolában nyári szünet van, a szülők pedig dolgoznak.

– Jó a közösség Tiszaigaron, néhányan összejárunk, pletykálunk. Mi mást lehetne csinálni? Kicsi a falu, mindenki ismeri a másikat. Gyorsan kibeszélik az emberek egymást, munkahely és fiatalok nincsenek, nem történik nagyon semmi sem – feleli kérdésünkre.

Hozzáteszi, hogy a csend és a nyugalom előny, hiszen kevés a rossz dolog. A közbiztonság jó, elvétve hallani verekedésről, lopásról vagy betörésről.

Van azonban a falunak egy másik, kevésbé előnyös oldala is…

A mezőgazdaság és a közmunkaprogram – a helyiek szerint csak ez a két alternatíva van a településen.

– Szeretem a szülőfalumat, de az arborétumon kívül nincs más látnivaló, nincsenek turisták, munkát pedig nehéz találni. Fiatalként az elköltözés az egyetlen lehetőség – mondja egy helyi fiatal, akivel a buszmegállóban elegyedünk szóba. Azt is megtudtuk tőle, hogy sok más társához hasonlóan ő sem tervezi a helyben maradást.

A helyiek tisztában vannak vele, hogy a probléma megoldása meghaladja egy önkormányzat hatáskörét és lehetőségeit. Ez térségi jelenség, mely regionális megoldást ­kíván.

– Tiszaigaron jelentős társadalmi problémát jelent a lakosság elöregedése. Ezt ­tovább súlyosbítja, hogy a gazdaságilag aktív korba lépő fiatalok többsége elhagyja a települést – reagál megkeresésünkre Szilágyi László polgármester.

Egyre jelentősebb a külföldön munkát vállalók száma, arra is van példa, hogy gyermekes családok döntenek úgy, külföldre települnek.

– A statisztikából egyértelműen látszik, hogy a falu lakossága öregszik, emellett folyamatosan, évente átlagosan tizenöt-húsz lélekkel csökken, míg a fiatalok és aktív korúak száma is nyolc-tíz fővel mérséklődik – szemlélteti a probléma súlyosságát.

Egyértelmű, hogy a felsorolt problémák nem csak ­Tiszaigart érintik, hanem a környező településeket is, ezért összefogás szükséges, főként a munkahelyteremtésben. Emellett a romló állapotú infrastruktúra javítása talán segíthetne abban, hogy új gazdasági szereplők jelenjenek meg a térségben. A környező kistelepülések, így Tiszaigar számára is előrelépést jelentene, ha legalább a járási központokban létesülnének új munkahelyek…

Van élet a közmunkán túl?

Hasonlóan a környező településekhez, Tiszaigar sem rendelkezik anyagi erőforrásokkal arra, hogy önerejéből megoldja, vagy akár csak mérsékelje a munkanélküliséget, ­illetve az alacsony béreket, mely az elvándorlás és a település elöregedésének egyik legfőbb oka.

– Az önkormányzat jelenleg a szociális szövetkezet keretein­ belül próbál munkalehetőséget biztosítani a dolgozni akaró­ és tudó lakosok közül néhánynak. Emellett természetesen igyekszünk minél több embert bevonni a közmunkaprogramba – fogalmazott Szilágyi László­ településvezető.